Az eső után felkelt a nap
Zsófi, gyere be! A pincémben voltam, hoztam neked egy kis krumplit.
Zsófia a szomszédasszony udvarára fordult.
Ó, köszönöm, Marika néni, mindenképpen visszaadom.
Miből adod vissza? Jaj, te szerencsétlen. Visszaadja Előbb kellett volna gondolkodni, mikor gyerekeket szülsz. Peti soha nem volt igazi férfi.
Zsófia lenyelte a sértő szavakat, mert tudta, hogy még egy hét van a fizetésig, és a tejön egyedül nem lehet sokáig élni. Ő maga még elvolt, de otthon három gyerek várt rá. Peti, akiről a szomszéd beszélt, a férje volt, vagyis már a volt férje, mert tavaly megtudta, hogy három gyerekre az állam sem autót, sem lakást nem ad, gyorsan összepakolta a cuccát, és közölte, hogy ilyen nyomorban élni nem hajlandó. Zsófi épp mosogatott, és majdnem elejtett egy tányért.
Peti, mit mondasz? Te vagy a férfi! Keress egy rendes munkát, ahol jól fizetnek, és nem lesz nyomor. Ezek a te gyerekeid! Mindig azt mondtad, hogy több gyerek kell, hogy szeretnél gyerekeket.
Azt akartam, de nem tudtam, hogy az állam ennyire leszarja a nagycsaládokat. És hiába dolgozom, ha semmi sincs belőle válaszolta Peti.
Zsófia leeresztette a kezét.
Peti, de mi lesz velünk? Hogy fogok egyedül boldogulni?
Zsófi, hát nem tudom. Egyébként is, miért nem mondtad, hogy elég egy gyerek? Nő vagy, tudnod kellett volna, hogy így járhatunk.
Zsófia nem tudott válaszolni, mert Peti kirohant a házból, és futva rohant a buszmegálló felé. Könnyek gyűltek a szemébe, de ekkor meglátta, hogy három pár szem figyeli. Sanyi volt a legidősebb, idén kezdte az iskolát. Misinek öt éves volt, és kicsi csillaguk, Margit, alig két éves. Zsófia összeszorította a fogát, és mosolyogva fordult feléjük.
Nos, ki szeretne palacsintát?
A gyerekek örömükben felvihogtak, csak Sanyi kérdezte este:
Anyu, apa visszajön még?
Zsófia próbált választ találni, de végül csak ennyit mondott:
Nem, fiam
Sanyi egy ideig csak szipogott, majd így szólt:
Hát akkor legyen! Nélküle is megleszünk. Én segítek neked.
Amikor Zsófi este hazatért a fejésről, tudta, hogy a kicsik már megettek és ágyban vannak. Csodálkozott, milyen gyorsan felnőtt a fia.
***
Miután megköszönte a krumplit, hazaindult. Istenem, mikor melegszik már el? Milyen őrült tél van idén Bár a krumpli elég lett volna, de egyik nap olyan fagy volt, hogy még a pincékben is megfagyott. Persze, a falusiak sajnálták őket. A faluban jószívű emberek éltek, de mindig emlékeztették, milyen buta volt. De vajon miért buta? Most már nem tudta elképzelni, hogyan élne, ha valamelyik gyereke nem lenne. Bár nehéz volt, de megvoltak. Új ruhára, játékra is vágyott, de a gyerekek nem kértek. Tudták, hogy anya megveszi, amint lehet. Idén még Sanyival nagy üvegházat terveztek, persze csak fóliából, de már kiszámolták, mennyi üveg uborkát és paradicsomot tudnak eltenni télire. Zsófia átvette a vödröt a másik kezébe, amikor hirtelen egy csoportot pillantott meg. Nem is igazi tömeg, de a faluban, ilyenkor, három ember is sokan voltak. Zsófia odament, mert épp az ő kerítésénél álltak. Már messziről hallotta:
Mekkora állat, biztosan vadászkutya.
Valami vaddisznó megsebezhette. Nem, nem éli túl.
Zsófia odanézett, ahová a többiek, és felkiáltott: Miért álltok itt? Segíteni kell neki!
Az emberek feléje fordultak. Egy szomszéd így szólt:
Zsófi, mit beszélsz? Látod, milyen nagy a fogazata? Ki merne hozzányúlni? Amúgy is hiába lenne.
Hogyne lenne hiába! Az emberekhez jött segítségért!
A hóban egy kutya feküdt, talán vadász volt, talán nem. Zsófi nem értett hozzá, de látta, hogy oldala súlyosan megsérült. Az állat óriási volt, de Zsófi egyáltalán nem félt tőle. Látta a fájdalmat a szemeiben! Az emberek nevettek, majd hamar szétszéledtek. Senkinek sem kellett a baj.
Zsófi óvatosan megigazította a kutya fülét.
Várj csak, várj, egy kicsit. Hozok egy takarót, átteszlek, és megpróbálunk hazajutni.
Mögötte zörgés hallatszott.
Anyu, hoztam a takarót. És itt van a régi hűtőajtó is, hordálynak jó lesz.
Zsófi hirtelen megfordult: mellette Sanyi állt, könnyekkel a szemében. Látta, mennyire fáj a kutyának. A kutya fogai közé szorította a takarót, és halkan nyüszített. Elcsendesedett, míg Zsófi kezelte a sebet. Ha a kutyák elájulnak, akkor most ez történt. A kicsik a kanapéról bámultak, nagy szemekkel.
Anyu, túléli?
Sanyi simogatta a kutya fejét, aki végre kinyitotta a ködös szemét.
Túl kell élnie, hisz vigyázunk rá.
Másnap, amint Zsófi a farmra ért, a fejőnők körülvették.
Zsófi, mondd már, mi játszódik le a fejedben? Miért hozol egy hatalmas, idegen kutyát a házba, ráadásul gyerekek mellé?
Így van. Mintha ne lenne elég baja a sok gyerekkel, akiknek így sem jut elég ennivaló. És mi haszna van? Úgyis meghal, vagy ha nem, akkor majd megtámad valakit.
Zsófi felemelte a hangját:
Nem értem, nektek nincsenek saját problémáitok, hogy az enyémbe turkáltok? Zsuzsi, tegnap Kata azt mondta, kitépi a hajad, mert valaki elpanaszolta, hogy a pasija hozzád jár a kert
