**Na, osztottam, ahogy tudtam**
Szia, anya. Eszter próbált olyan hangon szólni, mintha semmi baj nem lenne, de mégis ridegen és keményen hangzott a szava.
Jaj, Eszti! Hát te meg honnan? Nem vártalak ma. felelte Ilona néni.
Eszter alaposan végignézte az anyját. A nem vártalak szó, mint egy kullancs, belemarkolt a lelkébe, aztán újra és újra felhangzott a fejében. Nem vártalak! Úgy érezte, mostanában senki és sehol nem várja őt.
No, miért állsz itt, mint a bámészkodó? Gyere már be, épp befőzök. Vagy csak úgy betértél, vagy történt valami? Jancsival minden rendben?
Minden rendben, anya, Jancsival. Kölcsönadtunk nekik egy lakást. Tibor kifizette előre három hónapra, aztán majd meglátják
Eszter az anyjára nézett. Ahogy mindig, épp a házimunkával volt elfoglalva. Így volt ez mindig. Kisgyerek kora óta megszokta, hogy az anyja mindig siet valahova és mindig késik.
Gyorsan kell csinálni, Most elugrok a boltba, friss árut hoztak, Te maradj itthon, én megyek, Eszter, ne zavarj, dolgozom. Ilona néni mindig az anyagiakra figyelt, a lányának pedig legtöbbször annyit mondott: Várj még.
Eszti, magadnak öntsd a teát, mert nincs időm, még nem fertőtlenítettem ki az üvegeket. Rendben?
Jó, anya. mondta Eszter, és bár egyáltalán nem volt kedve hozzá, mégis beletöltött egy csészébe.
Na, de hát miért jöttél?
Anyu, figyelj, te sosem gondoltál arra, hogy elválj apától? kezdte bizonytalanul Eszter.
Hát nem igazán, minek válnék el? Egyik kutya, másik eb. Mind ugyanolyanok! Ezek a férfiak. Miért?
Anyu, tudod el akarok válni
Mi?! Mi történt nálatok?! Megcsalt vagy mi?!
Ilona néni nyilván nem számított erre a fordulatra, ezért egy pillanatra még az üveg sepregetést is abbahagyta.
Anyu, úgy érzem, egyszerűen mások vagyunk. Jancsi már felnőtt, külön él a barátnőjével. Azt hiszem, nekem és Tibornak el kell válni
De mi van veled, Istenem?!
Ma van a huszonötödik évfordulónk. Reggel még csak meg sem említette. Azt kérdezte, hol vannak a zoknijai, és mennyi idő múlva lesz kész a reggeli. Ennyi zokogta keserűen Eszter.
Ennyi?! Eszti, te mekkora bolond vagy! Micsoda hiszti! Esküvői évforduló! No, big deal! Az apád sosem ajándékozott nekem semmit, én meg neki sem. Minek költeni pénzt hülyeségekre?! lendült fel Ilona néni.
Eszter az anyjára nézett, és arra gondolt, hogy hiába jött el hozzá, hogy megossza érzéseit. Az anyja sosem értette meg. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
Még itt el is nyavalyogsz nekem! Tudod, milyen macera lesz ezzel a válással? A lakást fel kell osztani, a nyaralót, nektek még autótok is van A bankszámlán lévő pénzt megosztottátok már? Én kivettem a készpénzt, itthon elraktam. Ez most lakást cserélni! Milyen jó háromszobás, és mennyi pénzt öltetek bele a felújításba
Eszter az anyjára nézett. Ilona néni a lakásról, a felosztásról beszélt. Úgy tűnt, minden erejével azon van, hogy kiszámolja, mi mennyibe kerül, és ki mit kap. Eszternek még rosszabb lett a lelkiállapota, mint eddig volt
Na, én azt mondom neked, lányom menj haza, és felejtsd el ezt az egészet. Ha virágot akarsz, levághatok neked egy csokor bazsalikomot, úgyis hamar kivirágzik
Köszönöm, nem kell. fújta ki orrát Eszter.
Hát, ahogy akarod. Megyél már?! Tegnap olcsó homokot hoztak a boltba, nem kell?!
Eszter tagadólag rázta a fejét, és igyekezett minél gyorsabban távozni. A szülői házban létezni egyszerűen lehetetlen volt.
Az autóbusz-megálló felé indult, de néhány perc múlva meggondolta magát, és gyalog ment tovább: előbb letért a járda felé, majd a rakpartra ért.
A táskájában megszólalt a telefon. Eszter valamiért rögtön arra gondolt, hogy a férje hívja, mert eszébe jutott az évforduló. A kijelzőn viszont az egyetlen fiú neve villant fel, akit Eszter és Tibor közösen nevelt fel.
Igen, Jancsi.
Szia, anyu. Figyelj, van egy kis időd? Nagyon sürgősen beszélnem kell veled.
Persze, van. Találkozhatunk egy óra múlva a kávézóban. Neked jó?
Igen, rendben. Melyikben?
A Romantikában például. Pont itt vagyok a közelben. Főleg, hogy nekem is meg kell veled beszélnem valamit.
Eszter letért egy másik utcára, átsétált néhány háztömbön, és húsz perc múlva már ott is volt. A fiú tíz perc múlva megérkezett.
Szia, anyu.
Szia, Jancsi. Épp csak kávét rendeltem, enni nem érzek kedvet.
Jól teszed. Nincs sok időm, csak húsz percre jöttem.
Miről akartál beszélni?
Figyelj, anyu Van itt egy dolog A lényeg, hogy Milánó mondta, hogy babát vár
Eszter hallva ezt, egy pillanatra kiesett a valóságból. Néhány héttel ezelőtt Jancsi összeköltözött a barátnőjével. Alapvetően nem volt ellene, hogy külön éljenek, de negyvenöt évesen még nem szeretett volna nagymama lenni.
Anyu, miért vagy csendben?
Hát én csak annyira váratlan, Jancsi. Meg tudjátok oldani?
Hát persze, ha kell, te is segítesz, ugye? Te meg mit akartál mondani?
Én Fiam, mit szólnál, ha apáddal elválnánk?
Ti meg akartok válni? Mi történt?
Hát, érted, egyszerűen mások vagyunk, idegenek egymás számára. Ma van
