Az utcán észrevettem egy férfit, akinek megsebesült a lába, és felajánlottam, hogy hívok mentőt, de ő kérte a telefonszámomat, majd furcsa hívást intézett

Az utcán észrevettem egy sérült lábú férfit, és felajánlottam, hogy hívok mentőt, de ő a telefonomat kérte, és furcsa hívást indított
Sietségben voltam a munkahelyemre, mint mindig, késésben. Szél csapott az utcán, az aszfalton még mindig nedves foltok voltak az éjszakai eső után. Átszaladtam az úttesten, amikor hirtelen megláttam a férfit a járda szélén. Negyvenes korú lehetett. A falnak támaszkodva ült, nehézkesen lélegzett. A nadrágja térdnél szakadt, és a lába véres volt.
Az emberek elhaladtak mellette, mintha észre sem vették volna. Valaki telefonált, valaki menet közben evett, mások pedig csak rápillantottak, majd tovább mentek. Én viszont nem tudtam továbbmenni. Valami a tekintetében megállított.
Rosszul van? Baleset történt? hajoltam le hozzá.
Gyenge biccentéssel válaszolt, és megpróbált kiegyenesedni, de azonnal összerándult a fájdalomtól.
Hívok mentőt már a telefonom után nyúltam.
Nem, ne hangja rekedt, fáradt volt. Kérlek, ne hívj oda. Meg megoldom.
Biztos? Vérezik, nem tud járni összevonva a szemöldökömet. Miért nem akar kórházba menni?
Egy pillanatra félrenézett, mintha elgondolkodna valamin.
Csak felhívhatok egy barátot? Az én telefonom lemerült. Egyetlen hívás, és kész.
Óvatosságból, de kétkedve odaadtam neki a készülékem. Gyorsan tárcsázott, mintha fejből tudta volna a számot, majd kissé odébb lépve mondta:
Halló. Én vagyok. Meg tudod?… Igen. Sürgős.
Valamit még súgott, visszaadta a telefonom, és halványan elmosolyodott:
Köszönöm. Nagyon kedves maga.
Bólintottam, majd szinte futva továbbmentem, miközben furcsa nyugtalanság fogott el. Talán azért, mert minden túl… rejtélyes volt.
De aztán váratlan dolog történt.
Pár nap telt el. Már majdnem elfelejtettem az esetet, amikor ismeretlen szám hívott.
Jó napot. Nemrég az utcán találkoztunk, akkor kölcsönadta a telefonját.
Egy pillanatra megdermedtem.
Igen emlékszem. Minden rendben?
Köszönhetően magának igen. Fogalma sincs, mennyit segített akkor. Ha nem adja oda a telefonját minden másként végződött volna. Köszönöm. És ha valaha segítségre lesz szüksége hívjon. Tartozom magának.
A kórházban járt?
Nem. De mondjuk úgy, megoldódott. Ön pedig az a ritka ember, aki nem ment tovább. Kevesen vannak ilyenek.
Nem magyarázta tovább, én meg nem kérdeztem. Valamiért melegség öntött el. Van, hogy csak oda adsz valakinek egy telefont és az megváltoztatja valaki életét.