Anyu, mi bajod van? Zsófi megragadta az anyja kartyáját. Miért hallgatsz? Kérdezem én!
Minden rendben, kicsikém felelte Ilona néni, és a kötényébe törölte a kezét, miközben az ablak felé fordult. Csak fáradt vagyok ma.
Milyen fáradt? Hiszen nyugdíjas vagy! Zsófi hangja feszült volt. Fél órája magyarázom a költözést, te meg mintha nem is hallanál!
Hallom, hallom. Költöztök az új házba, ügyesek vagytok.
Zsófi fölpuffant, és leült a konyhaasztalhoz, ahol érintetlenül álltak a kihűlt teás csészék.
Anyu, nézz már rám végre! Mi történt?
Ilona néni lassan megfordult. A szemében készletlen könnyek csillogtak, de makacsul visszafojtotta őket.
Mondtam, minden rendben. Mesélj tovább a házról.
Zsófi figyelmesen nézett az anyjára. Valami nem stimmelt, de nem tudta megfogalmazni, mi. Az anyja összeesettnek tűnt, sötét karikák gyűrűzték a szeme alatt.
Anyu, hol van apu? Még nem jött haza a kertből?
Apu Ilona néni megrezdült. Apu el van késve. Sok dolga van ott, a földekkel.
Decemberben? lepődött meg Zsófi. Milyen munka lehet decemberben a kertben?
Hát hó, meg nézni a házikót. Tél van.
A lány összeráncolta a homlokát. Az apja soha nem járt télen a kertben. Mindig azt mondta, nincs ott semmi dolga, csak a benzinpénzt vesztegeti.
Anyu, hívd fel aput! Jöjjön már haza, mindkettőtökkel akarok beszélni.
Ne zavard válaszolta gyorsan Ilona néni. Ő dolga van.
Milyen dolga? Zsófi előkapta a telefonját. Felhívom én.
Ne! Az anyja hirtelen kihúzta a kezéből a készüléket. Ne hívd, kérlek.
Zsófi megdöbbenve bámult rá.
Anyu, mi folyik itt? Veszekedtetek, vagy mi?
Nem veszekedtünk. Minden rendben, mondtam már.
De milyen minden rendben! robbant ki Zsófi. Halavány vagy, mint a fal, a szemed vörös, apu nincs itthon, te meg csak ezt hajtogatod!
Ilona néni összeszorította az ajkát, és ismét az ablak felé fordult. Az üvegen kívül nagy pelyhek szálltak, fehér takarót terítve az udvarra.
Szeretnél friss teát? kérdezte, témát váltva. Ez már kihűlt.
Nem teát akarok! Az igazságot akarom!
Zsófi felállt, és közelebb lépett az anyjához.
Anyu, a lányod vagyok. Ha történt valami, tudnom kell. Hol van apu?
Ilona néni lehunyta a szemét. A mellkasa összeszorult a fájdalomtól, amit már egy hete hordozott magában. Egy hét csend, félig mondott mondatok, színlelés.
Apu kezdte, majd elakadt.
Mi van apuval? Zsófi megragadta az anyja vállát. Anyu, megijesztesz!
Apuval minden rendben. Egészséges.
Akkor hol van?
Hosszú csend következett. Ilona néni a földet nézte, a köténye szélét gyűrve.
Ritánál nyögte ki végül.
Milyen Ritánál?
Margitnál, a szomszéd lépcsőházból.
Zsófi értetlenül pislogott.
Nem értem. Mit csinál ott?
Ott él súgta Ilona néni.
A szó, mint egy kő a vízbe, hullott közéjük, és körökben terjedő megértéssel.
Hogy ott él? kérdezte újra Zsófi.
Költözött hozzá. Egy hete. Azt mondta, nem bír velem tovább, hogy szereti őt.
A lány mintha meglengett volna, és leereszkedett a székre.
Anyu Ez igaz?
Igaz.
És te azt mondod, minden rendben?
Ilona néni végre a lányára nézett. Az arca nedves volt a könnyektől, amelyeket már nem tudott visszafojtani.
Mit kellett volna mondanom? Hogy az apád, akivel harmincnyolc évet éltünk együtt, otthagyott a szomszédasszonyért? Hogy most már senkinek sem kellek, csak egy öregasszony vagyok?
Anyu Zsófi felugrott, és átölelte az anyját. Miért nem mondtad el rögtön?
Nem akartalak elszomorítani. Neked költözés, gyerekek, munka. Minek nekem a problémáim?
Milyen gyerekek? A gyerekeim már felnőttek! Te vagy az anyám, a problémáid az enyéim is!
Ilona néni zokogva a lányához simult.
Zsófikám, olyan rossz. Nem tudom, mit csináljak. Hogyan éljek tovább.
Mesélj el mindent. A legelejétől.
Leültek egymás mellé a kanapéra. Ilona néni zsebkendővel megtörölte a szemét, és mesélni kezdett.
Három hónapja kezdődött. Apu egyre később jött haza, mindig csak annyit mondott, dolga van. Aztán közömbössé vált. Régen mindig érdeklődött, mizújság, mit főztem. Aztán egyszer csak csak hallgatott, a tévét bámulta vagy a telefonját turkálták.
Zsófi figyelt, nem szakította félbe.
Először azt hittem, fáradt. Munkahelyén nagy projekt volt. Aztán észrevettem, hogy többet foglalkozik magával. Új ingeket vett, kölnit használt. Itthon meg komor volt.
Nem gyanakodtál?
Dehogynem. De azt hittem, talán csak képzelem. Ennyi év, gyerekek, unokák is lesznek Elképzelhetetlennek tűnt.
Ilona néni újra sírni kezdett.
Aztán találkoztam Ritával a bolt előtt. Olyan furcsán viselkedett, elpirult, elfordította a fejét. Akkor tudtam meg.
Mit tudtál meg?
Hogy együtt vannak. Női megérzés. Hazajöttem, apu meg épp elindult valahova. Azt mondta, elmegy Pistához. Közben meg elegáns volt, megfésülködött.
Követted?
Igen. Szégyen, de követtem. Egyenesen Ritához ment. Felment a lakás
