Hamarosan visszajövök…
A metró kijáratánál torlódás keletkezett. Az utcán erős eső zuhogott. A szerencsés, akinek esernyője volt, lassított az ajtóban, elővette a táskájából. Akiknek nem volt, azok viszont nem siettek ki a menedékből. De hátulról nyomult a tömeg, és kiszorította az eső alá.
Vedd elő az esernyőt! mondta Gábor a metró kijáratánál.
Nincs nálam esernyő válaszolta zavartan Zsóka, akit a tömeg már sodort ki.
Reggel szóltam, hogy esni fog! morogta Gábor, miközben az esőben állt és búsan szemezte a metró ajtaját.
Késésben voltam, elfoglalt Te is vihettél volna. Amúgy meg a te esernyőd nagyobb, elférnénk alatta ketten vetette oda Zsóka.
Na jó, nem vagyunk cukorból, nem fogunk elolvadni. Gábor határozottan elindult, Zsóka alig bírt lépést tartani.
Pont ez a baj, hogy nagy. Tegnap egész nap cipeltem, és egy csepp eső nem esett. Neked összecsukható. Minek vetted ki a táskából? morgott útközben Gábor.
Szárítottam
Miközben mentek, veszekedtek, kiabálva az eső zaja felett.
Magadnak mindig találsz kifogást, engem meg mindig hibáztatsz! lázadt fel Zsóka, akit már untatott a civakodás.
Nem hibáztatlak, csak annyit mondtam
Úgy mondtad, hogy megint bűntudatom lett. Nem lehetett volna másképp, feddés nélkül? Vagy végképp elhallgatni? Elegem van a folytonos szíváskodásodból. Minden apróságból világméretű problémát csinálsz! sértődött meg Zsóka.
Az esőt apróságnak nevezed? kérdezte Gábor, hátat fordítva. Csak annyit mondtam
Jaj, ne kezdd újra! Elég volt! Elegem van! vágott közbe Zsóka.
Lélegzete elakadt a gyors járástól, hangja remegett.
Gábor még motyogott, de ő már nem válaszolt, és hamar ő is elhallgatott. Zsóka tudta, hogy nincs igaza, és még ez az eső is A ruhája gyorsan átázott, a testéhez tapadt. A hajából csurgott a víz.
Mikor kezdődött ez náluk? Az apró veszekedések, a folytonos kötekedés. Vagy mindig így volt? Valószínű. Csak régebben ő igyekezett engedni, elfojtani a sértődést, mielőtt veszekedésbe torkollott volna.
Egy férfi jött velük szemben. Neki sem volt esernyője, de úgy ment, mintha élvezné az esőt. Lassan haladt, kezét a farmer zsebébe dugva. Zsóka szíve hevesen dobogni kezdett, még mielőtt a szeme és az esze felismerte volna. Dániel!
Zsóka nem tudta levenni róla a szemét. Ő is nézett rá, de amikor elhaladt mellette, hirtelen elfordította a tekintet. Mit jelent ez? Ő az! Nem tévedhetett. De elment mellette, még köszönni sem köszönt. Vagy tévedett? Lehet, hogy csak hasonlít. Zsóka kapkodva vett levegőt. Kiderült, hogy ezidáig nem is lélegzett. Az sértettségtől és zavartságtól könnyek gyűltek a szemébe, de szerencsére az esőtől már úgyis vizes volt az arca.
Ismered őt? Miért bámult rád így? hajolt kicsit előre Gábor, próbálva férje arcába nézni.
Nem. Valószínűleg tévedtem nyögte ki Zsóka kis szünet után.
De miért tett úgy, mintha nem ismerne, és ment el mellettem? szakadt szét a szíve a kérdéstől.
Hazudsz. Úgy néztetek egymásra Mintha szellemet láttál volna.
Pontosan így van gondolta Zsóka, de hangosan csak annyit mondott:
Hasonlít egy egyetemi társamra. Tévedtem. Láttad, még köszönni sem köszönt Zsóka igyekezett nyugodtan beszélni, de belül minden forrott. Féltékeny vagy rám? próbálta vicc
