BOGI
Ahová csak Bogi megfordult, mindenki figyelte. Olyan ruhákba öltözött, hogy a bolti dolgozók, akikkel ez a harmincéves, vörös hajú, kerekded nő kasszázott, halkan kuncogtak a viccén. És még édességmániás is volt. A pénztárgép előtt mindig ott hevert egy zacskó cukorka.
A bizsu és a rikító ruhák iránti rajongása nyilván felülírta a józan eszét. A vásárlók gyakran megdermedtek, amikor meglátták a kassza mögött üldögélő hölgyet, akinek a mennybe fésült vörös haját szalagok, csillogó hajcsatok és kokárdák díszítették. Bogi mindig elképzelhetetül píspökös blúzokba, kendőkbe öltözött honnan szerezte ezeket? , és minden ujjára húzott egy-egy gyűrűt. Úgy mondják: mindennap karácsony!
De egy jó tulajdonsága volt: soha nem tudott megsértődni. Bárhogy is csúfolták, bárhogy próbálták rábeszélni, hogy öltözzön normálisan és ne majszoljon édességet egész nap, csak könnyedén nevetett, legyintett gyűrűkkel és fülbevalókkal ékesített kezével, majd bedobott még egy cukorkát.
A munkáját kiválóan végezte. Pontosan, udvariasan, mosollyal, kedves szavakkal. A vásárló boldogan távozott, melegen Bogi nagy, fehér fogú mosolya és egészségkívánatai után, és legközelebb már szándékosan az ő kasszájához állt, ahol ragyogott és csillogott teljes pompájában a vörös hajú, vidám pénztárosnő.
Egyetlen panasz, egyetlen megjegyzés sem érte. Csak hálás vásárlók dicséretei. Bogit dicsérték a kiváló munkájáért, de átöltözni és levetni a csillivilli ékszereket nem volt hajlandó. Ki kellett tűrni a szeszélyeit.
Senki sem tudta, hogy a lelkében Bogi félelmet hordoz, a táskájában pedig egy sokkolót. Öt évvel ezelőtt, késő este, tinédzserek támadtak rá, megverték, elvették a mobilját, a pénzét és az ékszereit. Emlékezett, ahogy az esőben majdnem csúszva-mászva ért haza, arcáról törölgetve a vért és a vizet, ahogy félt és fájt…
Az eset után Bogi mindig magánál tartott egy sokkolót. Senkinek sem beszélt a történtekről, és a vidámság, a mindennapi ünnepi öltözködés mögé rejtette titkos félelmét. Félt a fiatal fiúktól és a sötéttől. De ezt senki sem tudta, mind csak egy hóbortos, üresfejű nőt láttak benne.
Aztán egy nap Bogival egy igazán hősies kaland történt. Mivel szabadnapja volt, elhatározta, hogy bejárja a várost, új ruhákat nézeget. Mit csináljon egy magányos, független nő? Örömet szerezzen magának. Így ült a buszon, álmodozva a vásárlásról. Elmerengve sem vette észre, hogy három fiatal fiú száll fel egyik megállóban.
A busz éppen egy lakatlan parkövezeten haladt át, amikor a fiúk felugráltak, és felkiáltottak:
Üljetek, te nyavalyások! Semmi mozdulat! Pénzt, mobilokat, ékszereket ide, gyorsan! Megölünk mindenkit! És nincs trükközés! Késeket rántottak, és a utasok felé fordultak. Az egyik a sofőr torkához szorította a pengét, a másik kettő pedig zsákmányt gyűjtött.
Az ijedt utasok csendben odaadták, amit kértek. Bogi, amint felfogta, mi történik, hirtelen a régi, iskola félelem öntötte el. Szorongva markolta a táskáját, próbálta lecsillapítani magát. A fejében körözött a gondolat:
Megint rabolnak… Miért én? Miért? Istenem, segíts!
Eszébe jutott az a sötét, nyirkos este, az ütések, a káromkodás, a tehetetlenség… Emlékezett a megaláztatásra, a félelemre, és… dühbe gurult. Dühös volt magára, a hallgató utasokra, akik engedelmesen odaadták a dolgaikat a kiskorú tolvajoknak.
Nehéz helyzetekben Bogit mindig a cukorkák mentették meg. Ha megevett pár darabot, rögtön megoldódott a probléma. Most is ösztönösen a táskába nyúlt érte, de a keze a sokkolóra akadt.
Amit ezután tett, maga Bogi is csodálkozott később, annyira váratlan volt számára is. Markában szorította a sokkolót, bekapcsolta, és amikor az egyik rabló odalépett hozzá, hirtelen kihúzta a kezét a táskából, és a kikapcsoló gombot megnyomva, a fiú hasába döfte pont a napocska mintás póló alá.
A fiú felordított, összerogyott, majd elhallgatott. Senki sem értette, mi történt. Bogi, kezében a sokkolóval, ismert rémült arckifejezést öltött, csak a mellette ülő férfi köszöntetőleg köhögött egyet, és elfordította a szemét, hogy el ne árulja örömét. A másik rabló odarohant a társához, lehajolt hozzá, és… egy áramütést kapott a nyakába.
A sofőr észben tartotta magát: hirtelen fékezett, és lefegyverezte a meglepődött harmadik bűnözőt. Az utasok is segítettek megkötözni a Bogi által lebénított fiúkat.
Az érkező rendőrök alig hitték el, hogy a bűnözőket egy kerekded nő fogta el, aki pöttyös blúzban és nevetséges kokárdákkal a felfésült vörös hajában állt előttük.
A munkahelyén Bogi egy szót sem szólt a tettéről, csak egyszer észrevette, hogy a lelkéből eltűnt az a nyomasztó félelem, ami évekig kísérte, és először ment nyugodtan haza egy sötét utcán.
Bogit kitüntették egy díszoklevéllel, amiért veszélyes bűnözőket kapott el ami teljes meglepetést okozott a bolti dolgozóknak.
A kitüntető főtörzsőrmester nagyon sokáig és gyengéden fogta Bogi kezét, és a kék, fátyolos szemébe nézett a zavart hősnőnek. És ami a legérdekesebb: egyált
