**Nem vitatkozott és veszített**
Márta Kovács gondosan elrendezte a tányérokat az asztalon, megigazította a szalvétákat, és ismét ránézett az órára. A férje még fél óra múlva érkezik haza a munkából, ideje elkezdeni a húsokat sütni. A krumpli már készen áll, a saláta fel van vágva, a kenyér egyenletes szeletekre vágva. Minden a helyén, minden úgy, ahogy ő szereti.
Anyu, ma elmehetnék Zsófihoz? Hoztak neki új lemezeket Pécsről kiáltotta a szobából a tizennyolc éves lánya, Enikő.
Nem, Enikőm, apu mindjárt itthon lesz, együtt vacsorázunk válaszolta Márta Kovács, hátra sem fordulva. Majd később mész.
De ez milyen óvoda! Már tizennyolc éves vagyok! pattant fel a lány, de nem folytatta a vitát. Tudta, hogy anyja mégsem enged.
Márta Kovács elmosolyodott. Tizennyolc évesen még gyerek. Ő már tizennyolc évesen férjnél volt, Enikő még mindig olyan, mint egy kisgyerek. De talán így is jobb. Legyen még kicsit gyerek, ahelyett, hogy idegen embereknek törődne.
Az ajtó becsapódott, és a lakásba belépett Gábor Kovács. Termetes férfi, már őszülő halántékkal, fáradt, de elégedett. A kőművesmunka kimerítette, de jól fizetett, és ez a lényeg.
Szia, szívem csókolta meg a feleségét a arcán. Jó illat van.
A kedvenc húsodat sütöm, sertés-marhából mosolyodott el Márta Kovács. Ülj le, mindjárt tálalok.
Enikő hol van?
A szobájában, mindjárt hívom. Enikő! Apu itthon van!
A lány kirohant a szobából, átölelte az apját.
Apu, vacsora után elmehetnék a barátnőmhöz? Hoztak érdekes filmeket…
Gábor Kovács összeráncolta a homlokát.
Milyen filmeket? Nem minden nyugati vacakot kell nézni, tanulni kellene! Hamarosan fősuli, ideje felkészülni.
De apu, nem vacak, csak sima filmek…
Azt mondtam, nem! emelte fel a hangját az apa. Márta, te nem neveled ezt a lányt? Mindjárt elszabadul!
Márta Kovács sietve közbelepett:
Gábor, hát még csak fiatal, kíváncsi. Enikő, ülj le enni, majd beszélünk.
A vacsora csendben telt el. Gábor Kovács mesélt a munkáról, arról, hogy a főnökség ismét megszigorította a követelményeket, a prémiumot pedig csökkentették. Márta Kovács bólogatott, tett a férjének a tányérjára, töltött neki teát. Enikő hallgatott, csak néha emelte fel a fejét a tányérjáról.
Anyu, mit mondanak a szomszédok a Tóthékról? kérdezte hirtelen Gábor Kovács, miközben az utolsó falatot harapdálta.
Mit mondjanak? Csöndesen élnek, nem zajongnak.
Nem úgy értem. Hallottam, hogy Tóthné talált valami irodai munkát, most ott ül. Tóth meg otthon a gyerekekkel van.
Márta Kovács óvatosan letette a csészét.
Hát és mi ezzel a baj? Lehet, így jó nekik.
Hogy lehet ez jó? pattant fel a férje. A férfi dolga, hogy eltartja a családot, nem pedig otthon babázik! A nő helye a konyhában és a gyerekek mellett. Ez így nem rendben, nem a mi világunk.
De ha ő többet keres…
Nincs de! ütött az asztalra Gábor Kovács. Rend legyen a családban! A férfi a fej, a nő a segítő. És kész!
Márta Kovács csendesen bólintott, és nekiállt eltakarítani. Sohasem tudott vitatkozni a férjével, és nem is akart. Minek veszekedni, ha inkább hallgathat? Végül is, talán igaza van. Ő is egész életében otthon volt, és mégsem történt semmi baj.
Enikő oldalvást nézett az anyjára, aztán az apjára, és halkan megkérdezte:
Akkor mégis elmehetnék Zsófihoz? Nem maradok sokáig.
Nem! ordított rá az apa. Mondtam, hogy nem! Menj tanulni vagy olvass egy könyvet. Nincs itt barátnőzgetés!
A lány sóhajtott, és visszament a szobájába. Márta Kovács utánanézett, és érezte, hogy valami összeszorul a szívében. Szegény gyerek, alig járkál, mindig otthon ül. De mit tehet, ha az apja ellene van?
Pár nap múlva Márta Kovács találkozott a piacon Szabó Annával, a szomszédjukkal. Az asszony sugárzott az örömtől.
Márta, hallottad? Az én Kati bejutott a budapesti egyetemre! Képzeld, a fővárosba megy tanulni!
Ez csodálatos örült őszintén Márta Kovács. Mire jelentkezett?
Közgazdásznak. Azt mondja, gazdasági szakember akar lenni, vállalatokat vezetni. Eleinte aggódtam messze lesz, egyedül lesz. De aztán arra gondoltam minek tartsuk itthon a lányt? Próbálja ki magát, lássa a világot.
A férjed mit szólt? Nem ellenezte?
Szabó Anna hallgatott egy pillanatot, majd sóhajtott:
Ezen jól összevesztünk. Nem értette, minek a lánynak diploma, úgyis férjhez megy, gyereket szül. Én meg mondtam neki a világ változik, a nőnek is legyen hivatása, álljon a saját lábára. Sokáig civakodtunk, majdnem verekedésig fajult. De én kitartottam a mellettem. Azt hiszem, nem fogja megbánni.
Márta Kovács csendesen bólintott. Otthon sokáig gondolkodott ezen a beszélgetésen. Enikőnek is hamarosan jelentkeznie kell, de hová? Gábor Kovács már kinyilvánította a véleményét minek a lánynak főiskola, menjen tanítónak. Nyugis munka, aztán férjhez megy és kész.
Enikő újságíró szeretett volna lenni, egyetemre jelentkezni, cikkeket írni, emberekkel beszélgetni. Ezt az
