— Az anyukám megérdemli, hogy a nyaralónkban ünnepelje a jubileumát, a ti nyomorult szüleiteket meg küldjétek el valahova!

Mai naplóbejegyzés
Az anyukám megérdemli, hogy ünnepélyesen ünnepelje a születésnapját a nyaralóban, a ti nyomorult szüleiteket pedig el kell innen tűnniök erre az időre! mondta férjem.
A nyaraló ház, ferde tetővel és faragott ablakkerettel, öreg almafák között állt. Az Örkényi családtól örökölte Olívia, a nagymama halála után. Itt töltötte gyermekkorát, és minden sarok emlékeket őrzött. Most már harmadik éve élt itt a férjével, Sándorral.
Szeptemberi estében a ég vérvörösre festődött. A verandán Olívia készítette elő a teás csészéket. A nyitott ajtón át hallatszott a szülei hangja Péter Miklós épp mesélte anyjának, hogyan szedte ma az utolsó paradicsomot a melegházból.
Veronka, holnap ki kellene szedni a répát mondta az apa, miközben a kezét törülte. Hamarosan jönnek a fagyok.
Persze, Péter Miklós. Olivkám, segítenél holnap? kérdezte az anyja.
Olívia bólintott, miközben a forró teát öntötte a csészékbe. A szülei nyár elején érkeztek, azóta segítettek a ház körüli munkákban. Az apa javította kerítést, gondozta a kertet, az anyukája lekvárt főzött a ribizliből és egresből, amit a kertben szedtek. A ház megtelt az otthon megszokott hangjaival a fa padlón lépkedés, a friss sütemény illata, a csendes beszélgetések vacsora közben.
Sándor az ajtóban jelent meg, esőcseppeket rázva le a kabátjáról. Mérnökként dolgozott a városban, minden nap autóval járt be.
Péter Miklós, mi a helyzet a fészertetővel? kérdezte a vő, leülve az asztalhoz.
Új deszkákra lenne szükség. A régiek már teljesen rosszak válaszolta Olivkának az apja.
Sándor csendben itta a teát, csak néha bólintott a após megjegyzéseire. Olívia észrevette, hogy a férje elkalandozott, minduntalan ok nélkül összevonta a szemöldökét. Mikor a szülei aludni mentek, Sándor órákig ült a televízió előtt, csatornát váltogatva.
Történt valami? kérdezte egyszer Olívia, leülve mellé a kanapéra.
Nem, semmi különös legyintett Sándor, a képernyőre bámulva.
Olívia nem erőltette. A férfiak néha mogorvák, különösen ősszel. Talán csak fáradt.
De pár nap múlva Sándor viselkedése megváltozott. Mikor az apa felajánlotta a segítségét a garázs javításában, a férje élesen elutasította. Vacsora közben hallgatott, csak szűkszavúan válaszolt. Veronka megkérdezte, nem beteg-e a vő, de Olívia megnyugtatta.
Szombat reggel, mikor a szülei gombát szedni mentek az erdőbe, Sándor odalépett a feleségéhez a konyhában. Olívia épp mosogatott.
Olívia, beszélnem kell veled mondta a férje, leülve az asztalhoz.
Olívia kezeit megtörölte, majd megfordult. Sándor arca komoly volt.
Anyukámnak hamarosan születésnapja lesz. Hatvan éves. Valéria anya itt akarja ünnepelni a házban. Meghívni a rokonokat, barátokat. Tudod, milyen szeret vendéget látni.
Olívia bólintott. Az anyós valóban imádta a nagy összejöveteleket. Minden ünnepre teli ház volt, napokig főzött.
És mit javasolsz? kérdezte Olívia.
Sándor hallgatott egy percig, majd a szemébe nézett.
A szüleidnek el kell menniük egy időre. Legalább egy hétre. Anyukám újra akarja rendezni a házat, a saját ízlésére. A vendégek éjszakára is maradnak. Nincs elég hely mindenkinek.
Olívia megdermedt a törülközővel a kezében. A férje szavai ítéletként hangzottak.
Hogy érted, hogy elmenjenek? Hová? Ez az én házam, a szüleim teljes joggal élnek itt.
Nem örökre! Csak pár napra. Elmehetnek a nagynénédhez vagy egy panzióba. Vannak lehetőségeik.
Olívia lassan felakasztotta a törülközőt. A gondolatai kavargtak, nem tudta felfogni.
Sándor, komolyan mondod? Kizavarod a szüleimet a saját házukből egy ünnep miatt? Anyám és apám itt dolgoznak, segítenek nekünk. Nélkülük nem bírnánk ezzel a nagy házzal.
A férje felállt, közelebb lépett.
Olívia, érted meg. Anyukám egész életében erre várt. Rokonok jönnek messziről. Nem hagyhatjuk, hogy csalódjanak. A te szüleid meg egy kis pihenés jól esne nekik.
Az én szüleim? Olívia hangja kemény lett. Péter Miklós és Veronka ebben a házban élnek, mert joguk van hozzá. Senki nem küldi el őket egy születésnapi buli miatt.
Sándor összeráncolta a homlokát. Arcizma megrandult ez mindig a düh jele volt.
Nem érted. Anyukám már mindent elintézett. Asztalt foglalt, zenészeket hívott. Már nincs idő lemondani.
Akkor ünnepeljen a saját házában, vagy béreljen ki egy éttermet válaszolta Olívia, keresztbe fonva a karját.
Sándor arca elvörösödött. Öklét összeszorította.
Figyelj, Olívia! Elég a makacsságból! Anyukám megérdemli, hogy úgy ünnepeljen, ahogy akar. A te szüleid meg találjanak maguknak más helyet!
Olívia száját tátva hagyta a meglepetéstől. Ilyen szavakra nem számított a férjétől.
Mit mondtál most?
Azt, amit gondolok! emelte fel a hangját Sándor. Valéria anya egész életében dolgozott, nevelt minket. Joga van egy szép ünnepséghez. A te szüleid meg semmit sem értek el. Aprópénznyi nyugdíjjal élnek, a lányuk nyakán.
Olívia arcán a vér is megfagyott.
Mondd még egyszer!
Az én anyukám megérdemli, hogy a nyaralóban ünnepeljen