**Ősz végén**
Az iskola végén Zsófia végre eldöntötte, hogy orvosi egyetemre jelentkezik, bár sokáig habozott, mivel nem tudta, mi legyen belőle. Jól tanult, és otthon, szülei karjai között, mindene megvolt: szerető anya és apa, szép ruhák, nyaralások a Balatonnál, ajándékok.
Apja, Varga Gábor, a városi önkormányzat magas pozíciójában dolgozott, és sem feleségének, sem lányának nem mondott nemet. Zsófit mindig úgy öltöztették, mint egy kis babát. Biztos volt abban, hogy lányának fényes jövő vár. Anyja, Varga Edina, otthon maradt, a háztartást vezette.
De az élet néha megfordul egy pillanat alatt
Mama, indulok! mondta Zsófi, utolsó falatokat harapva, majd kirohant a lakásból, késésben volt. Miért néztem tegnap éjfélig a telefonomat? Alig bírtam felkelni gondolta, de mégis befutott az órára, lélegzet nélkül.
Mi üldözött? kérdezte barátnője, amikor Zsófi lecsapódott mellette az padba.
Senki, csak megint elaludtam. Ekkor csengött az óra, a lányok elkedvetlenül néztek egymásra.
A harmadik óra után az osztályfőnöke odalépett hozzá, és a padlót bámulva mondta:
Hazamehetsz apukáddal történt valami
Mi? Mi történt? ijedten kérdezte, majd összekapva cuccait, futott hazafelé.
A ház előtt szomszédok, mentők és a rendőrség állt. Zsófi két rendőrrel együtt lépett be a lakásba Anyja már nem sírt, csak ült, előre-hátra himbálózva, a gyásztól elsötétült arccal. Az apja a kanapén feküdt.
A szíve, Zsófikám a szíve adta meg magát. súgta a szomszédasszony.
Zsófi anyjához sietett, összeölelkeztek, és mindketten zokogni kezdtek. A temetésről és a gyászról Zsófi csak homályosan emlékezett. A szomszédok jöttek, vigasztalták. Anyja megkövült, nem szólt egy szót sem.
Mama, mondj már valamit kérlelte, de anyja csak nézte, mintha a semmibe bámulna. Aztán egy reggel, mikor Zsófi már maga készített reggelit, anyja hirtelen bejött a konyhába és halkan mondta:
Hív, drágám apukád hív körülnézett, majd összeesett.
Zsófi odarohant, megrázta: Mama! Mama! de rögtön a szomszédhoz futott.
Némethné azonnal hívta a mentőket. Anyja mozdulatlanul feküdt, Zsófi sírt, a szomszédasszony pedig átölelte:
Ne aggódj, drágám, mindjárt jön az orvos
A mentők gyorsan megérkeztek, az orvos lehajolt és sóhajtott:
Sajnos nem tehetünk semmit már nincs közöttünk.
Hogyan tette túl magát ezen, azt sem tudta. Némethné vette kezébe a dolgokat, hiszen Zsófinak nem volt több rokon
