Zsófia aláírta az utolsó papírt és megkönnyebbülten hátradőlt a jegyzői irodában. A szeptemberi napfény beszűrődött az ablakon, megvilágítva a frissen pecsételt vételi szerződést. Végre hivatalosan is az övé volt az anyja új háza, elkezdődhetett a költözés.
Köszönöm, dr. Kovács mosolygott Zsófia, miközben gondosan elhelyezte az iratokat a mappában. Anya annyira boldog lesz. Egész életében arról álmodott, hogy saját házat vehet a kerttel együtt.
A ház valóban tökéletes volt: kétszintes, nagy udvarral, a város csendes, de központi részén. Tóth Mária, Zsófia anyja, évek óta egy szűk egy szobás lakásban élt, és állandóan panaszkodott a hangos szomszédokra. Most végre nyugodtan élheti meg az öregkorát a saját, békés otthonában.
Másnap Zsófia és a férje, Gábor, elkezdték a költözést. Tóth Mária ide-oda szaladgált a dobozok között, örömtől ragyogó szemmel nézegetve a szobákat.
Zsófikám, drága lányom, milyen csodálatos vagy! ismételgette könnyes szemmel, miközben a kertre nézett. Itt rózsákat ültetek, almát, talán még szőlőt is
Gábor hallgatagon cipelte a bútort, időnként furcsa pillantásokat vetve Zsófira. A férfi eleve ellenezte a hatalmas kiadást, úgy gondolta, hogy az anyósának elég lett volna egy kisebb nyaraló is. De nem akart veszekedni végülis Zsófia kereste a pénzt, így az ő döntése volt.
Anyu, itt a kulcs minden ajtóhoz nyújtotta át Zsófia a kulcscsomót. A kapu, a bejárati ajtó, a hátsó bejárat Jól jegyezd meg, melyik melyik.
Persze, persze bólintott Tóth Mária, óvatosan fogva a kulcsokat. Mindent megjegyezek. Olyan figyelmes vagy hozzám
Estére már mindent áthoztak, a bútorok a helyükön voltak. Tóth Mária végigsétált a házban, boldogan felfedezve az új tereket. Zsófia a mosolygó anyjára nézett, és mély elégedettséget érzett.
Nos, most már csak élvezd az életet ölelte meg az édesanyja. Holnap még jövök, segítek elrendezni a kisebb dolgokat.
Köszönöm, drága lányom zokogott kissé Tóth Mária. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg.
Hazafelé Zsófia betért az anyósához, Horváth Erzsébethez, ahol Gábor reggel hagyta a kocsit. Az idős nv haragosan nézett a menyére, ahogy belépett.
Nos, megépült az anyád palotája? kérdezte savanyú hangon, köszönés nélkül.
Igen, vettem neki egy házat válaszolta nyugodtan Zsófia. Megérdemli a nyugodt öregkort.
Ő megérdemli És mi, miért nem? hümmögött Erzsébet. Egész életünkben ebben a tönkremenő putriban élünk, a tetőkön átfolyik az eső, a falak repedeznek. Ti meg idegeneknek vesztek palotákat.
Zsófia összeráncolta a homlokát. Tóth Mária az édesanyja volt, nem idegen. De nem akart vitatkozni Erzsébet utóbbi időben egyre ingerültebb volt.
Legalább a családnak ajándékoztatok volna valamit vetette oda az anyós, miközben kikísérte őket a kapuhoz.
Akkor Zsófia úgy döntött, nem foglalkozik a szavakkal. Horváth Erzsébet mindig is irigykedett mások szerencséjére semmi új. A lényeg, hogy anya boldog, és megkapta, amire vágyott.
A hét gyorsan eltelt. Zsófia minden nap felhívta az anyját, érdeklődött, minden rendben van-e. Tóth Mária vidáman mesélt, hogyan rendezgeti az új otthonát, megismerkedett a szomszédokkal, terveket készített a kertbe.
Anyu, holnap munka után benézek mondta Zsófia csütörtök este. Hozok ennivalót, kell még valami?
Persze, drágám, gyere csak válaszolta az anyja. Megmutatom, hogyan rendeztem be a szobákat.
Pénteken Zsófia korábban távozott a munkahelyéről, bevásárolt, majd elindult anyja házához. Tóth Mária utóbbi időben panaszkodott a lábaira nehéz volt messzire mennie bevásárolni. De most már van egy kényelmes otthona, ahol pihenhet.
Ahogy közeledett a házhoz, valami furcsát vett észre. A kerítésen idegen ruhák lógtak nem az anyjáéi. Tóth Mária mindig gondosan mosott, itt viszont férfiingek, gyereknadrágok és rikító kendők voltak kiszárítva.
Letette a kocsit, és körülnézett. Az udvaron ismeretlen táskák és dobozok hevertek, amik egy héttel ezelőtt még nem voltak ott. A verandán pedig, Zsófia megdöbbenésére, az anyja ruhái, kabátjai és papucsai voltak összekuporodva.
A szíve gyorsabban vert. Gyorsan odament a bejárathoz, és megpróbálta kinyitni az anyjának adott kulccsal. A kulcs nem fordult meg. Újabb próbálkozás hiába. A zár teljesen más volt, cserélték.
Mi a fene morogta Zsófia, és körbejárta a házat, minden ajtót megpróbálva. Mindenhol új zárak voltak, egyik kulcs sem működött.
A szomszéd udvarról egy öregasszony lépett ki, kötényben.
A tulajt keresi? kérdezte kíváncsian. Őt már három napja elköltöztették innen.
Hogy érti, elköltöztették? lepődött meg Zsófia. Ez az én anyám háza, én vettem neki!
Tudom, tudom bólintott a szomszédasszony. Tóth néni mesélte, milyen kedves asszony. De most a menyétek lakik itt, mindent átrendezett, új zárakat tett fel. Azt mondta, most már az övé a ház.
Zsófia arcára futott a vér alig tudta féken tartani a haragját. Az anyját tehát kidobták a saját házából
Janka vett egy házat az anyjának, költöztette is át holmijaival, de a anyós már ott a házban uralkodik és még a zárakat is kicserélte