A szomszédok hetek óta furcsa zajokat hallottak az öregember házából – amikor betörtek az ajtón, ledöbbentek, amit láttak

A csendes utcán, ahol mindenki ismerte egymást név szerint, egy öregember, Horváth Jenő képében rejtőzött a különcség. Alig beszélt valakivel, ritkán hagyta el a lakását, és senki sem tudta pontosan, mit csinál vagy miből él.
De egy dolog biztos volt furcsa zajok szürrentek ki rendszeresen a házából. Néha tompa morgás, mintha valaki kaparná a falakat. Máskor rikácsolás, emberihez hasonló, de mégsem az. Különösen éjszaka volt félelmetes: nyüszítés, fáradt ugatás, napról napra. Olykor úgy tűnt, mintha valaki vagy valami hisztérikusan vergődne odabent.
A szomszédok türelmesek voltak először. Aztán kopogni kezdtek, kérve, hogy csönd legyen. Valaki még egy cetlit is odatett:
“Kérem, oldja meg a zaj problémáját. Nem tudunk aludni éjszaka.”
De válasz nem érkezett. Horváth Jenő nem mindig nyitott ajtót, ha pedig kijött, csak bólintott, motyogott valamit, majd visszahúzódott a lakásába.
Idővel a nyugtalanság nőtt. Néhány szomszéd azt hitte, megőrült. Mások gyanították, hogy más is él nála. Volt, aki illegális tevékenységre gondolt. De senki sem tudta az igazságot.
Aztán egy nap minden megváltozott.
Majdnem egy hétig senki sem látta az öregembert. Az ajtaja zárva volt, az ablakok behúzott függönyök mögött. De a zajok nem szűntek meg.
Sőt még hangosabbak lettek. Éjszaka kétségbeesett üvöltés, fogcsikorgatás, kaparás a padlón, csikorgás. Mintha valaki vagy valami próbálna kiszabadulni.
A hetedik napon a ház lakói nem bírták tovább. Két férfi ment fel a lépcsőn, és keményen kopogott. Nem nyitottak. Rendőrt hívtak, akik végül feltörték a zárat.
Amikor beléptek a lakásba, mindenkinek megfagyott a vére. A szobában, amelyet büdös, fulladt levegő töltött be, Horváth Jenő holtan feküdt az ágyon. A vizsgálat szerint már egy hete halott volt. De a legrosszabb még nem ez volt.
A lakásban közel húsz kutya volt sovány, kimerült, néhány alig élve. Körbejártak a szobákban, néhány a test mellett feküdt, nem hagyva el. A padlón körömmel kapart nyomok, ürülék, széttépett bútorok és az állatok közötti harc jelei.
Nyilvánvalóan az öregember gyűjtötte az utcáról a gazdátlan kutyákat elrejtette őket, etette őket, velük aludt. Ők voltak az egyetlen barátai. Senkinek sem mert elmondani, mert félt, hogy elveszik tőle.
Hét napig ezek a kutyák voltak bezárva étel és víz nélkül.
A szomszédok sokáig remegő hangon emlékeztek vissza erre az esetre. A ház pedig üresen állt tovább mintha nem akarná elfelejteni a szörnyű titkát.