A nagy nap eljött: minden tökéletesnek ígérkezett virágok, zenészek, elegáns öltönyös vendégek, és a menyasszony ragyogó fehér ruhája. A vőlegény boldogan állt a hűséges kutyája, Bodri mellett, akit mindenhova magával vitt. Bodri egy nyugodt, kedves állat volt, egy igazi társ, akit a férfi a családjának tekintett.
De a menyasszonynak láthatóan nem volt szimpatikus Bodri. Orrát összeráncolta, ha a kutya közeledett, panaszkodott, hogy “kutyaszagú”, és követelte, hogy vigyék el. A vőlegény próbálta megnyugtatni a helyzetet, mondván, Bodri nem fog zavarni, de a menyasszony makacsul ragaszkodott az elvételéhez.
A ceremónia alatt a menyasszony egyre provokatívabb lett: leteremtette a vőlegény anyját, gúnyosan megjegyezte egy vendég ajándékát, majd túlzásba esett a pezsgőzésben. A vőlegény zavarban volt a viselkedésétől, de próbálta lenyelni a békát hiszen ez egy különleges nap volt.
Aztán váratlanul történt valami. Bodri hirtelen megharapta a menyasszony kezét, noha máskor mindig nyugodt és szeretetteljes volt. A menyasszony felvisitott, felkapott egy üveget, hogy a kutyára csapjon, de a vőlegény közbeavatkozott. Amikor rájött, miért harapta meg Bodri, egyszerűen lefújta az esküvőt.
A tetőpont akkor jött el, amikor Bodri nyugodtan állt a gazdája mellett. A menyasszony odalépett hozzá, a vőlegény szemébe nézett, és szándékosan rálépett a kutya farkára. Bodri nyöszörgött, és védekezésképpen megharapta a menyasszony kezét. Mindenki dermedten állt.
A menyasszony fájdalomtól sikoltva felmarkolta az asztalról egy üveget, és készült lecsapni a kutyára.
Ne merd megütni a kutyámat! Te provokáltad ki! szólt élesen a vőlegény.
Véletlenül léptem a farkára! kiáltotta a menyasszony, arca torzult a dühtől.
Véletlenül? a vőlegény egyenesen a szemébe nézett. Azt is véletlenül akartad hozzávágni az üveget?
A menyasszony befagyott, próbálta mentegetni magát:
Nem tudtam, mit csinálok, fájt a kezem. Csak a sokk volt.
A vőlegény leült Bodri mellé, aki reszketve hátrahúzta a fülét.
Milyen sokk? kérdezte hidegen. Mindig csak a ná






