A mostodéka
Az élet bonyolult, különösen, ha a vér szerinti és a nem vér szerinti családtagokról van szó. Van, hogy rokonok összevesznek, és életük végéig ellenségek maradnak. Aztán van, amikor idegenek között olyan kapcsolat szövődik, mintha mindig is együtt lettek volna.
Egyedül már nem volt, de öregnek érezte magát, bár a hetvenöt éves Egericsi nem panaszkodott. Fiatalkorában még Tivadarnak hívták, de az idők múlásával Egericsi lett belőle így rövidebb, udvariasabb, és valahogy melegebb is. Ő meg nem tiltakozott.
Nem sietett a házassággal, huszonhat évesen vette csak feleségül első és egyetlen szerelmét. Pedig abban az időben a falvakban fiatalon házasodtak a legtöbben, de ő válogatós volt. A saját faluból egy lány sem tetszett nekimegfelelően.
“Tivike, meddig akarsz még egyedül lógni?” kérdezgette anyja, rokonai, sőt már a feleségül vett barátai is.
“Hát, nekem így is jó!” nevetett. “Lesz még időm nyakba venni a jármot. Nem látom, hogy a barátaim mennyire boldogok a feleség, a gyerekek, mindenkinek valami kell. Én meg magam ura vagyok! Ha-ha-ha!” kacagott.
A lányok mégis reménnyel figyelték Tivadart. Jó pasi volt, keményen dolgozó, ügyes, és már akkor is látszott rajta, hogy jó gazda lesz. Ráadásul nem ivott, nem dohányzott. Sok anya suttogta lányának: “Tivikéből jó férj lesz!” De ő nem rohant a helyiek után más volt neki a sorsban írva.
Bár gyakran járt az ifjúsági klubba, ahol hangos zene szólt, és rengeteg fiatal gyűlt össze, nem érdekelte egyik lány sem. A “Mezőgazdasági Gépesítésnél” dolgozott sofőrként, gyakran küldték más falvakba. Egyik reggel így szólt anyjának:
“Holnap reggel Kisvárra megyek, a főnök alkatrészért küld. Csomagolj nekem ennivalót, mert messze az út, egész nap eltart. Este jövök.”
“Jaj, Tivike, milyen szerencse! Már régóta tervezi nénéd, Zsuzsa, hogy meglátogat minket, de hát nincs kivel jönnie. Útközben vedd fel, hozd el. Ne felejtsd el”
“Jó, felveszem.” ígérte a fiú.
Zsuzsa az anyja idősebb nővére volt, és később kiderült, hogy ő játszotta a főszerepet Tivadar életében. Bár nem tudta előre, hogy éppen a fiú érkezik hozzá, régen tervezte ezt a találkozást.
“Tivike, ha valamikor erre jársz, ugorj be, örömmel látlak! Vagy akár veled is eljöhetnék tihozzátok.” Zsuzsa ravasz volt, mindig csak arra gondolt, hogyan házasítsa meg az unokaöccsét.
Amikor Tivadar elhaladt Zsuzsa háza előtt, beugrott:
“Néni, amíg felszállítom az alkatrészt, készülj. Útközben felveszlek.”
“Ó, te drága!” sóhajtotta boldogan “Ne aggódj, készen leszek, mint a katonatiszt!” és sietve összecsomagolt.
Úton hazafelé betért érte, és Zsuzsa így szólt:
“Tivike, vigyük már el azt a zsák krumplit Vilminek. Úgyis útba esik.”
“Persze, a teherautó nagy, elfér.” egyetértett.
Kisvártól egy kilométerre élt ez a Vilma. Odamentek, kirakták a krumplit, és eközben megismerkedett egy bájos özvegyasszonnyal, akinek ötéves kislánya volt, Aliz. Amint ránézett Vilmára, szikra szállt közöttük. Zsuzsa egyből észrevette.
“Hát ez így sokkal jobb” gondolta magában “most már csak a dologra kell várni”
Tivadarnak elveszett a nyugalma, annyira megtetszett neki Vilma. Másodjára akkor látta, amikor visszavitte Zsuzsát.
“Tivike, térjünk be Vilmához, valamit át kell adnom neki.”
Örült a fiú, hisz már azon törte a fejét, hogyan találkozzon újra Vilmával. Amíg Zsuzsa suttogott vele, ő folyton a nőre sandított. Mikor hazaért nénikéjéhez, az újabb feladattal állt elő:
“Vilma kötőtűt kért tőlem, vidd el neki, harisnyát akar kötni a kislányának, de az övé elkeveredett. Nekem meg van feleslegben”
Tivadar ezúttal már teával kínálta meg Vilmát. Beszélgettek, sok közös témájuk akadt. De mennie kellett, hamar besötétedett, és messze volt még az út.
“Vilma, visszajöhetek hozzád?” kérdezte a kertben, ahol a nő kislányával elkísérte.
“Hát persze, Tivadar bácsi!” szólalt meg hirtelen Aliz “Mindenképp gyere vissza. Tetszettél nekünk!” mondta őszintén a kislány “Ugye, anya?”
Tivadar és Vilma nevetve egyetértett.
“Na, akkor várjatok, visszajövök.”
Így, három találkozás után, a negyedik alkalommal Vilma és Aliz összepakolt, és Tivadarral együtt elköltöztek.
Persze, rájött, hogy Zsuzsa nem véletlenül kérte, hogy vigye el azt a krumplit. Vil
