Hét órakor ébredtem fel a kutyám vad ugatására, ami mindenáron fel akart ébreszteni, és valami rémisztőt láttam

Hét óra volt reggel, amikor felkeltett a kutyám vad ugatása, aki mindent megpróbált, hogy felébreszzen, és valami rémisztőt láttam…
Ma reggel történt velem valami, amit soha nem felejtek el.
Még alig volt reggel hét, kint csend és nyugalom uralkodott, én pedig élveztem a ritka szabadnapomat. Tegnap óta totál kimerült voltam még a szokásos reggeli sétára sem volt erőm a kutyámmal. Olyan mélyen aludtam, mint akit kivégeztek, és álmomban minden nyugodt volt.
Aztán hirtelen éreztem, hogy valami nehéz nyomja a mellkasomat. Félig álmomban kinyitottam a szemem előttem állt a kutyám, Büki. Mancsait rám támasztotta, és figyelmesen nézett az arcomba.
Na, mit akarsz? motyogtam, és újra becsuktam a szemem, azt gondolva, hogy csak éhes, vagy sétálni szeretne.
De ő nem ment el. Inkább csak tovább tapostak a mancsaival, nyalogatta az arcomat, és halkan nyüszítve mintha szólított volna. Még mindig nem értettem, miért ébreszt ilyen kitartóan. Amikor ignoráltam, hirtelen fülembe ugatott, majd felugrott az ágyra, és egyre hangosabban, riasztóan kezdett ugatni.
Ekkor kinyitottam a szemem és észrevettem valami furcsát. 🫣 Akkor végre megértem, miért viselkedett ilyen furcsán Büki. A folytatás lent!
Kinyitottam a szemem és egy furcsa, éles szag csapta meg az orrom. Nem rögtön értettem meg, mi az. De pár másodperc múlva mintha felcsapott volna az agyamban: füst. És egyre erősebb lett.
Hirtelen felültem, a szívem úgy vert, hogy a halántékomban dobbant. Felugrottam az ágyból, mezítláb kirohantam a folyosóra és megtorpantam.
A folyosón át sűrű, szürke füst szivárgott be a szobámba. A nappaliban pedig lángok tomboltak a tűz mohón falt mindent, pattogott és szikrákat szórt.
Büki mellettem állt, ugatott a tűzre, majd újra rám nézett, mintha azt mondaná: Gyorsan!.
Megragadtam a telefonom, remegő ujjakkal tárcsáztam a tűzoltókat, és egy pillanatot sem vesztegetve kirohantunk a lakásból.
Csak az utcán, amikor már biztonságban voltunk, és próbáltam levegőhöz jutni, jöttem rá: ha ő nincs, én tovább aludtam volna és talán soha nem ébredtem volna fel.
Később kiderült, hogy este vasaltam, és halálosan fáradtan elfelejtettem kikapcsolni a vasalót. A ruhán maradt. Ez okozta a tüzet.
Emlékeim sem voltak róla. De Büki sokkal hamarabb érezte a füstöt, mint én, és mindent megpróbált, hogy felébreszten.
Ha ő nem lett volna most talán nem mesélném ezt a történetet.