Zakariás álma
Zakariás, ismét szakadt nadrágban jöttél haza az iskolából! feddte az anyja a fiát. Megint verekedtél, ugye? Bizonyára Miskával! Meddig tart még ez a viszály köztetek? Hiszen osztálytársak vagytok!
Igen, anyu, megint Miskával. De én győztem! válaszolta büszkén a fiú. És ő kezdte! Azt mondta, hogy Virág csak vele barátkozik. Majd még meglátjuk suhintott az ablak felé az éppen tizenhárom éves fiú.
Miska ezúttal jól megkapta, noha legutóbb ő verte szét Zakariást persze, becsülettelenül, hátulról megbotlántotta, majd ráhajtott, amikor a fiú a földre zuhant. Már kiskoruk óta harcoltak egymással, hogy ki nyerje el a szép Virág figyelmét, az osztálytársukat. Virág is dühösen érkezett haza, és anyja kérdésére így felelt:
Zakariás megint összeverekedett Miskával! Most Miska kék szemmel jár, Zakariás meg széttépte a nadrágját. Az anyja biztosan megüti érte jól is van ez így! Minek kell neki mindig Miskát provokálnia? És miért kell Miskának verekednie, hogy Zakariás végre elhagyjon engem? Nem szeretem Zakariást
Kislányom, ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Még felnőtt korban is előfordul. Egy lánynak döntést kell hoznia: ki tetszik neki jobban. A fiúk meg mindig ököllel rendezik a dolgokat. mondta az anyja, miközben egy kicsit aggódott, hogy a lánya hamarosan felnő, és tényleg választhatóvá válik.
Anyu, nem szeretem Zakariást! Már százszor megmondtam neki: nem kedvelem ezt a szemüvegest! Miska sokkal jobb nála okosabb, csinosabb. Soha nem fogom szeretni Zakariást. Soha!
Ó, kislányom, soha ne mondd, hogy soha! Nem tudhatod, mit hoz még az élet. Olyan meglepetéseket szokott tartogatni, hogy csak na! És ki tudja, milyen sors vár rád? Isten mentsen meg minden bajtól mondta szomorúan az anyja, fejét rázva.
Anyu, de hát mi köze ennek a sorshoz? Az a lényeg, hogy Miska jobban tetszik, mint Zakariás! Hát nem világos? legyintett a lány, de az anyja már másra gondolt.
Közeledett az iskola vége. Virág továbbra is Miskával barátkozott, Zakariás pedig csendben szenvedett. Tudta, hogy kinézetre alulmaradt örök riválisával már nem is verekedtek. Zakariás számára világos volt: Virág nem őt választotta. Néha veszekedtek, de ökölharcig már nem fajult a dolog.
Virág és Miska este sétáltak, és álmodoztak.
Tudod, Miska, én nagy családot szeretnék! Amikor feleségül veszel, legyen egy nagy kerek asztalunk, hogy mind elférjenünk körülötte. És én tanítani fogok, tudod, a tanárképzőbe megyek. Nyáron pedig az egész család elutazik a Balatonra! mosolygott boldogan Virág, fejét a fiú vállára hajtva.
Miska hallgatott, nem szakította félbe, de nem is értett egyet teljesen.
Virág, persze, jó a nagy család, de akkor én nappal-éjjel gürcölnöm kell, hogy mindenkit eltartsak! nevetett a fiú. Akkor meg hol lesz erőm a Balatonra?
Miska, hát én is dolgozni fogok, segíteni! A mi fizetésünk simán elég lesz! magyarázta komolyan Virág.
Mi?! Te nem fogsz dolgozni! Otthon maradsz, a gyerekekkel foglalkozol, és várod, hogy hazaérjek! mondta határozottan Miska.
Ez meg miért? lepődött meg a lány.
Mert te nő vagy, a helyed otthon van! A férfi a család feje, jegyezd meg ahogy ő mondja, úgy lesz!
Virágot zavarta a beszélgetés iránya, félt, hogy veszekedésbe fullad, ezért csak legyintett, és hazament. Miska megvakarta a fejét, és azt gondolta: Mit mondhattam rosszat?
A ház előtt Zakariás várt Virágra, piros rózsával a kezében.
Szia! Ez a tiéd.
Virág föl
