Eszter érezte, hogy valami nincs rendben, amint belépett az étterembe. Valami furcsa volt túl csendes egy péntek estéhez, a fények túl tompák, a pincér mosolyga pedig túl erőltetett. Bálint, bár általában nyugodt, most szorosan fogta a kezét.
Az önök asztala mutatott helyet a pincér, és Eszter belépett egy kis különterembe. Százak gyertyái lobogtak a homályban, különös árnyékokat vetve a hófehér terítőre. Az asztal közepén egy hatalmas, sötétvörös rózsacsokor állt az ő kedvence. Valahonnan csendülő zene szólt.
Bálint sóhajtott Eszter , mi folyik itt?
A válasz helyett Bálint letérdelt, remegő kezében egy gyűrű csillogott.
Tóth Eszter mondta ünnepélyesen , sokáig gondolkodtam, hogyan tegyem ezt a pillanatot különlegessé. De rájöttem nem számít, hol és hogyan. A lényeg hajlandó vagy a feleségem lenni?
Nézett az izgatott arcra, a makacsul lecsúszó fürtre és a bátortalan mosolyra, és érezte, hogy szívébe ömlik a mondhatatlan gyöngédség.
Igen suttogta. Persze, igen!
A gyűrű a ujjára csúszott. Eszter Bálinthoz bújt, belélegezve az ismerős parfüm illatát, és arra gondolt ez az, ami boldogság. Egyszerű és tiszta, mint egy napos reggel.
De egy hét múlva már a nyugalmuk is szétfoszlott.
Hogy érted, hogy ti magatok? kérdezte mérgesen Nagy Julianna, idegesen igazgatva a haját. Ez így nem megy! Egy esküvő komoly dolog, tapasztalat kell hozzá, női bölcsesség. Már találtam egy remek helyet
Anya vágott közbe szelíden Bálint , hálásak vagyunk a segítségért, de mi magunk szeretnénk megszervezni.
Magatok? Nagy Julianna aggódva keresztbe tette a karját. Ti semmit sem értetek! Íme, az unokahúgom
Eszter csendben figyelte, ahogy a leendő anyós körbejárta a nappalit. Folyamatosan beszélt a hagyományokról, az illendőségről, arról, hogy fontos nem megszégyenülni az emberek előtt. Közben gyors, értékelő pillantásokat vetett körbe mintha mérlegelné, mit kellene itt megváltoztatni.
Anya próbált szólni Bálint , már kiválasztottuk a helyet. A Fehér Jázmin, hallottál róla?
Nagy Julianna összerezzent, mintha fájna a foga.
A Fehér Jázmin? Az a modern hely? Nem, nem, csak a Klasszikus! Ott milyen csillárok, milyen szalvéták! A vezető pedig egy régi ismerősöm
Anya Bálint hangja acélos volt , mi fizetjük az esküvőt. És ott leszünk, ahol akarunk.
Nagy Julianna nem tudott válaszolni. Megállt, felemelte az állát:
Nos, ahogy akarjátok. Csak ne felejtsétek el, hogy én figyelmeztettelek.
Elhagyta a szobát, hagyva maga után a drága parfüm nyomát és egy közelgő vihar érzését.
Bocsáss meg mosolygott bűnbánóan Bálint, átölelve Eszt
