Kihúztam őt abból a világból, de ő talált egy másikat. A búcsúajándékom viszont tönkretette őket.
Elhagyalak, Anna.
Ezek a szavak, hidegen, idegen hangon elmondva, átvágtak a kényelmes esti csendén, mint egy pengéje.
A villa kiesett Anna gyenge ujjaiból, és csörgött a tányéron. Az ünnepi asztal, amit két órán át készített, a gyertyák mindez hirtelen gonosz, abszurd díszletté változott.
Mi?.. Hogyhogy elhagysz? Gergő, mit mondasz? hangja elakadt. Mi mindent átvészeltünk én Ma van az évfordulónk
Szerette volna, ha ez az este különleges lesz 10 éve házasok. Csak nekik ketten. Egy este, ami a jele lett volna annak, hogy minden rossz már mögöttük van.
A baleset után a férje, Gergő, megváltozott csöndes, elmerengő lett. Anna ezt a lassú felépülésre fogta. Hitte, hogy szeretete és gondoskodása megolvasztja ezt a jeget.
De most nem rá nézett. Az anyjára nézett, aki éppen meghívás nélkül betört a házukba.
Ilona néni, az anyós, ragyogott. Ünnepi ruhában, élénk rúzzsal a vékony ajkain, odalépett, és gyámoltalanul tette kezét a fia vállára. Nem vendégségben jött. Egy kivégzésre érkezett.
Pont ma, az évforduló! hangja mérget csöpögött. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a bohóckodásnak! Mindig tudtam, hogy a fiamnak más nő kell, aki méltó hozzá, nem pedig egy ápolónő-szolgálólány!
Anna szíve kihagyott egy ütést. Ápolónő-szolgálólány Ez ő?
És megtaláltam neki! jelentette ki ünnepélyesen Ilona néni, figyelmen kívül hagyva a dermedt menyét. A legjobb barátnőm lánya, Zsófi! Okos, gyönyörű, saját lakása van a belvárosban! Ő nem fog a megfázott levesekről beszélni neked, fiam!
Kiderült, minden már eldőlt. Amíg ő harcolt az életéért, ők titokban találkákat szerveztek. Keresgélték a pótlását. Mint egy elhasznált tárgyat.
Gergő bólintott, minden szavával egyetértve. A szemében nem volt sem bűntudat, sem szánalom. Csak hideg, fáradt undor.
A vég volt. Teljes. Vitathatatlan. Egy ítélet, amit két közeli ember hozott, és az évfordulóján hajtottak végre.
Anna szeme előtt, mint egy néma filmben, végigfutott az utolsó, legnehezebb éve. Nem élet túlélés.
Emlékszik arra a hívásra. Az érzéketlen, hivatalos hang a telefonban, ami a személyes poklának kezdete volt: A férje balesetet szenvedett, resuscitáción van.
Aztán a kórház. Végtelen fehér folyosók klórszaggal és reménytelenséggel. Az első beszélgetés egy ősz, kimerült sebésszel, aki lehúzta a maszkját, és megtörölte a homlokát.
Az állapota stabilan súlyos mondta, nem rá nézve, hanem el
