A szél vicsorogva csapódott az ablakokhoz, miközben Virág sietve készítette a férjének a szendvicset. Szűkös volt az idő, de mindig megoldotta. A friss kenyeret vékonyan megkente vajjal, rárakta a sonkát, és gondosan becsomagolta.
Tamás a Szerviz nevű autószervizben dolgozott, ebédidő nemigen volt, mindig magával kellett vinnie valamit. Virág a Vén Dió étteremben főzött, egy kicsit messzebb a háztól, ezért mindig korábban kelt, mint a férje.
Az utcán eső csöpögött, Virág megfogta a folyosón heverő esernyőt. Az esernyő kicsúszott a kezéből, és hangosan puffant a padlóra. Megdermedt, majd óvatosan benézett a hálóba a férje nem ébredt fel.
*”Milyen ügyetlen vagyok!”* mosolygott magában, és lábujjhegyen kiosont.
A busz váratlanul gyorsan jött. Virág az ablak mellett ült, és nézte, ahogy a város elmosódik az esőben. Elmerült gondolataiban.
Harminc felé tartott már, boldog házasságban élt Nem volt gazdag életük, de szeretettel teli.
Csak egy hiányzott: a gyerek. Három éve próbálkoztak, orvosról orvosra járt, de mindig csak vállat vontak.
A busz megállt. Virág kifizette az útját, kiszállt, és átment a parkon, ahol már csöpögött az eső a fákról.
Hirtelen megállt egy kislány ült egy nedves padon, és zokogott. Vékony kabát volt rajta, és remegett a hidegben. Az arcán az esőcseppek keveredtek a könnyekkel.
Virág odalépett hozzá.
*”Szia! Miért vagy itt egyedül?”*
*”Anyukám kidobott”* nyögte a kislány.
*”Hogy kidobott?”* nem hitte el Virág.
*”Aludt, én meg éhes voltam. Felkeltettem, és aztán itt vagyok.”*
*”Hogy hívnak?”*
*”Dorci.”*
Virág elgondolkodott.
*”Hová menjünk, Dorci? Hol laksz?”*
*”Itt közel.”* mutatott a kislány.
Öt perc múlva egy ház előtt álltak. Virág nyomogatta a csengőt, de senki nem jött ki.
Végül kinyílt az ajtó. Egy mosdatlan, összekuszált hajú nő állt előttük, pislogva.
*”Jöjjenek be.”*
Belépve, a bűz azonnal megütötte Virág orrát. A padlón koszos ruhák hevertek, a por vastagon ült a bútorokon.
A szekrényen egy fénykép csillogott.
Virág ijedten bámult rá ezt a képet már látta a férje albumában! Csak ott a nő hiányzott belőle, aki most itt állt előtte.
*”Nos?”* kérdezte a nő.
*”A lányod a parkban sírt! Nem érdekel?”* sziszegte Virág.
*”A magadét nevelgesd!”* fordította el a fejét a nő, majd Dorci felé kiáltott: *”Hol kószáltál?”*
A kislány elszaladt egy szobába. Virág hátat fordított, és távozott.
Egész nap a kislány járt az eszében, a fotó, és az a nő, akinek köze lehetett a férjéhez.
Este Virág odaadta Tamásnak a képet.
*”Ki ez veled?”*
*”Zsófi. Szerettük egymást, de talált mást, és otthagyott. Akkor várandós volt, de azt mondta, nem tartja meg a gyereket. Elköltöztem, találkoztam veled De miért kérdezed?”*
Virág elmesélte a napját. Tamás hallgatott, majd megkérdezte:
*”Hány éves Dorci?”*
Virág válaszolt. Tamás elgondolkodott. Lehet, az ő lánya
Másnap kopogtatott Zsófi ajtaján. Dorci nyitott ajtót.
*”Szia! Te vagy Dorci? Hol anyukád?”*
A kislány futott a nőért.
*”Te? Mit akarsz?”* morgott Zsófi.
Tamás belépett.
*”Tudnom kell az igazat. Dorci az én lányom lehet.”*
Zsófi nevetett.
*”Pénz kell, hallod? Aztán adhatsz gyerektartást is! Nem tartottam tőled soha, de most kell! Száz forintot adjál!”*
*”Mért hazudtál nekem?”*
*”Akkori pasim akarta a gyereket. Aztán otthagyott. Hát kerestelek, de elköltöztél.”*
Tamás mélyet lélegzett.
*”Tesztet csináltatok. Ha az enyém, magammal viszem.”*
*”Vidd! Csak egy terh
