**A bosszú**
Harminc éves korára Nikolett már számos vállalkozó számára ismert üzletasszony volt, tárgyalásokat vezetett, üzleti találkozókat szervezett. Úgy gondolta, az üzlet világában minden eszköz megengedett, sőt, női báját is bevonta, ha szükséges volt. Néhány partnerével közelebbi kapcsolat fűzte, mint csupán az üzleti viszony. Keményen haladt előre a céljai felé.
Ahogy egy barátnőjének elmondta:
– Nem aludtam meg mindenkit. Csak azokat, akik tetszettek. Igen, nem teljesen üzleti modorú, de egy nőnek nehéz helye van ebben a férfidominált világban. Bár egyre többen vagyunk, akik kitörünk.
– Nem tudom, Nikolett, én nem tudnám így csinálni. Én csak dolgozom az irodában, a főnökök döntenek helyettem. Nekem ez így jó. Nem is értem, hogyan lehet ilyen erősnek lenni az üzletben. Egy nőnek kemény gerinc kell hozzá. Neked van. Így bátorította Aliz barátnőjét.
– Tudod, Aliz, amikor elkezdtem vállalkozni, rögtön egy csomó nehézséggel kellett szembenéznem. A nőknek nem hisznek. Egy régi ismerősöm még ki is mondta, amikor felvetettem a közös munkát: Egy nő csak akkor lehet sikeres, ha megtalálja a megfelelő módszert. Így lett Albert az első különleges partnerem.
– Jaj, Nikolett, hogy merted? Nekem ez túl meredek lenne mondta Aliz kissé ijedten.
– Alizka, vele jöttem rá, hogy egy férfival lehet egyszerűen csak úgy, ha érzelmek is vannak, és lehet üzleti szinten is akkor már inkább az anyagi előnyök a fontosak. Nikolett mindent üzleti szemmel nézett.
Nikolett cége gyarapodott. Most már egy erős informatikusra volt szüksége, egy kiváló szakemberre, akit korábban nem engedhetett meg magának. Végül jelentkezett egy fiatal szakember, alig huszonöt éves. Nikolett eleinte kételkedett, de az interjún zseniális ötleteivel lenyűgözte. Roland kedves, tehetséges fiatalember, kevés gyakorlattal, de nagy lehetőségekkel.
– Jó napot köszönt udvariasan, mosollyal a száján, mikor belépett Nikolett irodájába.
– Jó napot, Roland, üljön le és beszéljük meg a feladatait. Két hetes próbaidővel veszem fel. Ha ez alatt nem követ el hibát, akkor maradhat. De van egy feltételem mondta Nikolett, közben átfogó pillantást vetve rá.
Roland meglepődve emelte fel a szemöldökét:
– Mi az a feltétel?
– Ne számítson magas fizetésre egyelőre. Ha elfogadja, kezdhet holnaptól.
– Rendben, elfogadom válaszolta komolyan.
Nikolett figyelte Rolandot. Jó szakember volt, de a fiatalkora néha hátráltatta. Nem tudott határozott lenni a kolléganőkkel, túl puha volt a stílusa.
Az átlagostól eltérő üzleti találkozóit az irodájában tartotta. Kényelmes volt, egy helyben le lehetett tudni mindent. Így a speciális partnerei mindig a munkaidő végén érkeztek, amikor már senki sem volt az irodában.
És éppen egy ilyen alkalommal történt, hogy Roland hirtelen belépett papírokkal a kezében Nikolett nem tudta, hogy túlórázik. Szerencsére már mindennek vége volt, Nikolett épp gombolta a blúzát, a partner pedig kortyolgatott a borából.
– Bocsánat, nem tudtam, hogy itt van valaki hebegte Roland, majd gyorsan távozott.
– Na, Nikolett, most az egész irodád tudni fog rólam, és ezt nem szeretném morgott a férfi.
De Nikolett nyugtatta, hogy Roland hallgatni fog, és így is lett. Másnap a munka vége felé behívta az informatikust.
– Roland, remélem, ami tegnap történt, marad kettőnk között.
Először magasabb fizetést akart ajánlani, de aztán más ötlete támadt. Nem kellett sokat győzködnie Rolandot egy pillantásból mindent megértett. Nikolett meglepődött, hogy ilyen tapasztalt fiatalember. Az együttlét Rolandot teljesen magával ragadta, Nikolettnek még le kellett csillapítania.
– Roland, ne tervezz túl sokat, de egyelőre titokban tartjuk a dolgot. Ne legyenek pletykák. Érted?
– Persze, világos. Főnök és beosztott
A kapcsolatuk több mint három évig tartott. Az idő alatt sokat tanultak egymástól. De eljött az idő, amikor Nikolett már terhesnek érezte Rolandot.
Roland gyanította a speciális partnereket, ezért gyakran veszekedtek. Főleg mostanában nyomult:
– Nikolett, nyilvánosak legyünk, majd összeházasodunk! de neki ez nem tetszett.
– Figyelj, Roland, a kapcsolat kapcsolat, de én nem szeretlek. Hogyan házasodhatnék így össze? Igen, volt köztünk valami, de ez már rég elmúlt. Kimondott neki mindent.
Másnap Roland felmondólevele hevert az asztalán. Így ért véget a történetük.
Másfél évig még sikeresen vezette a vállalkozást, de aztán riasztó jelek következtek. Néhány fontos partner megrázta a kezét, hiába próbálta meggyőzni őket.
– Nikolett, semmi személyes. Egyszerűen egy másik cég kedvezőbb ajánlatot tett.
– Jó, jött egy versenytárs villant át az agyán.
Három hónap múlva még több partner lépte át a küszöbét, majd újabbak. A bevétel zuhanni kezdett.
– Most azonnal ki kell deríteni, mi folyik itt, különben csődbe megyek gondolta határozottan.
De nem volt könnyű információhoz jutni. Végül egy régi partner, Viktor, elárulta:
– Amikor ezek az új versenytársak feltűntek, mindenki jobb ajánlatot kapott tőlük. Kiderült, mögöttük nincs semmi sötét múlt. Csak ismerték a megfelelő kapcsolatokat, az árakat, a szállítási mennyiségeket. Honnan? Hisz ezeket évek alatt építi fel az ember! Aztán megtudtam, a versenytárs Roland, a volt alkalmazottad. Mit szólsz hozzá?
Nikolett sokkban volt.
– Tehát Roland bosszút áll rajtam. Letöltötte az adatbázisainkat, valahogy megszNikolett mély lélegzetet vett, és úgy döntött, hogy a jövőjét saját erőből építi fel újra, most már okosabbán és erősebben, mint valaha.
