A rémálomszerű találkozás
Második osztályba Márton már egy másik faluba járt iskolába. Hallotta, ahogy apja beszél az anyjával:
Vera, Iván írt, a katona cimbim, emlékszel, meséltem, hogy a hátán cipelt, amikor eltört a lábam a gyakorlaton.
Na és? kérdezte felesége, Ilona, de a férfi titokzatosan hallgatott. Gergő, miért hallgatsz? Mi van még?
Hát ez az Iván azt ajánlja, költözzünk hozzájuk a faluba. Jól élnek, írja. Én szerelő vagyok, kellenék nekik, te meg állatorvos, neked is lenne munkád. Itt meg a gazdaság széthullik, a főnök nem törődik vele, csak iszik.
Talán jobb is lesz. Nekem is elegem van belőle bólintott Ilona.
Elköltöztek. Márton másodikosként egy padba került Pistikével, egy izmos, fürge kisfiúval, akinek szeplők voltak az orrán. Rögtön összebarátkoztak. Elől a második padban ült Szilvi, szőke, göndör hajú kislány, hosszú lányát fonva. Szilvi Pisti szomszédja volt, így együtt jártak iskolába. Pisti senkinek sem engedte, hogy bántalmazzák, és komolyan jelentette ki Mártonnak:
Szilvi lesz a feleségem, ha felnövünk a barátja nevetett, majd ha megnövünk.
De Pisti mindig elvette Szilvitől a táskát, és hárman mentek haza, Mártonnak egyúttal volt. Mártonnak tetszett az új falu. Gyorsan barátkozott, iskola után leült tanulni, aztán kirohant az udvarra. Ott vesztegett az időt a helyi gyerekekkel, bárhova futottak, bármit műveltek.
Így telt el három év. Aztán váratlanul történt valami: Márton anyja meghalt. A kisfiú a bánatában elsírta magát, a sarokba húzódott.
Hogy lesz most anya nélkül? gondolta kétségbeesetten.
Ilona temetése után Gergő és Márton maradtak kettesben. Minden nehéz volt anya nélkül. Az apa pocsék levest főzött, alig tudott főzni. Nem nézte át a fiú leckéit, egész nap dolgozott, estére kimerülten ért haza, még a konyhában is dolgoznia kellett.
Fél év múlva Gergő hazahozott egy új feleséget a szomszéd faluból.
Fiam, ez Zsófi, most már velünk él, az én feleségem. Figyelned kell rá mondta az apa, megsimogatva a fiú fejét.
Mártonnak nem tetszett Zsófi. Még Pisti és Szilvi is sajnálták.
Anyám azt mondja, hogy a mostohád gonosz súgta Szilvi. Kihallgattam a beszélgetését a szomszéddal. Azt mondták, náluk senki sem vette feleségül, csak a te apád, aki nem is ismerte rendesen.
Hagyd már, Szilvi, lehet, nem igaz próbálta megvédeni Pisti, de Márton már tudta, hogy soha nem fogja úgy szeretni, mint anyját.
Majd meglátjuk válaszolta felnőttes komolysággal Márton, a barátai pedig figyelmesen néztek rá.
A falubeliek pletykáltak, aztán abbahagyták. Zsófi nem foglalkozott Mártonnal, neki nem volt gyereke. Hogy mit csinál, hogy tanul, nem érdekelte, a fiú meg érezte, hogy nem kedveli őt.
Aztán idővel megszülte a fiát, Pálkát. Inkább csak a kisbabával törődtek, az apa is folyton mosolygott felette, Mártonra senki sem figyelt. Felesleges lett, nem kellett már. Egy este véletlenül meghallotta, ahogy Zsófi lehordja az apját:
Gergő, nehéz két gyerekkel, Márton lusta, nem akar segíteni, már visszabeszél Márton meglepődött, hiszen ilyen sosem történt, de Zsófi mindenfélét összehazudott. Márton már nagy, vidd el a nagymamához.
Gergő meghallgatta a feleségét, és elvitette Mártonot oda, ahonnan jöttek. Ott élt Anna néni, Ilona anyja. Nehéz volt elbúcsúzni Pistitől és Szilvitől, mindhárman sírtak, és megígérték, hogy leveleznek. Márton elköltözött, írtak néhány levelet, aztán ennyi.
Anna néni szerette az unokáját. Márton volt minden, ami Ilonából megmaradt. A szomszédban Antal élt feleségével, Mariann**A történet folytatása egy mondatban:**
Mariann pedig mindig odafigyelt Mártonra, és érezte, hogy egy nap ő maga is anyja lesz a gyermekének, akit már most úgy szeretett, ahogy az anyja is szerette volna őt.
