Kora reggel meleg és csendes a kis faluban, amely az erdő szélén, a patak partján fekszik. A tehenek bőgése hallatszik, már csak kevés maradt belőlük, itt-ott lustán ugatnak a kutyák. Távol az erdő fölött, a patak túloldalán sötét felhők tornyosulnak.
Ágota szeret korán kelni nyáron, szereti ezt a hajnali időt, bár nincs sok állata, csak néhány tyúk és a békés kutya, Bodri, aki az udvaron él. Egyedül él a házban, amit az édesanyjától örökölt. Az anyja már régen, tíz éve meghalt.
Ágota, a harmincas éveiben járó, karcsú nő a kútnál áll, és két kézzel, erőlködve forgatja a csörlőt a teli vödörrel. A két nehéz vödröt felemelve a kis ösvényen indul hazafelé.
Balszerencse és fájdalom
Ágota fél évig volt házas Zoltánnal. Az erős, egészséges férfi erdőőr volt ezen a vidéken. A városból érkező orvvadászok rettegtek tőle. Valószínűleg összefutott valakivel az erdőben, és megölték. Hosszan tartott a nyomozás, de senkit nem találtak, Zoltánt pedig eltemették.
Azóta él Ágota egyedül. Próbálták már udvarolni neki a szomszéd faluból is, de ő nem akart csak úgy, szerelem nélkül családot alapítani. Bár tetszik neki Gergő, a helyi szerelő, aki valahogy távolról hasonlít Zoltánra. Ugyanolyan erős, nyugodt és nem tolakodó, gyakran érezte, hogy a férfi meleg tekintete rajta pihen, és sietett lehajtani a szemét.
Amikor eltemette a férjét, Ágota sokáig gyászolta.
Kár, hogy nem szültem Zoltántól gyereket. Most akkor egy kis része mellette lenne. Nem adatott meg nekem ez a boldogság. Most nem lennék egyedül érezte benne az anyai ösztönt, de senki nem volt, akiről gondoskodhatott volna.
A gazda fia
A faluban élt Sanyi, egy zabolátlan, pimasz fiú, aki gyakran ivott, és lesben állt Ágotánál, amikor hazafelé tartott a munkából. Egyszer még szerelmet is vallott neki, persze durván és ügyetlenül. Egyszer megpróbálta megölelni, de ő eltolta magától, beugrott az udvarra, és felkapta a lapátot, ami a tornác mellett állt.
Ha közelebb jössz, szétverem a fejed mondta határozottan, és Sanyi, látva a tekintetét, megrémült, és hazament.
Az apjával, a gazdával élt, akinek volt pénze. Az apja eltemette a feleségét, kegyetlen volt, és a falubeliek azt mondták, hogy ő vitte sírba a feleségét. Sanyi a természetében apjára hasonlított, csak dolgozni nem szeretett.
A helyi lányok rettegtek ettől az állandóan részegen lógó fiÁgota úgy érezte, végre megtalálta a boldogságot egy igazi családot, ahol szeretettel ölelték körül.
