– Mikor lesz kész a vacsora?
– Mikor elkészíted, akkor lesz. A nagymama kibocsátotta a szemüvegét. – Miklós, a feleséged azt akarja, hogy felálljak a tűzhelyhez? Vagy csak fekve marad? Natália, figyelmen kívül hagyva, néhány csomagot ragadott, és a folyosó felé vette az irányt, a nagymama hátul követte.
– Hová készülsz? – kérdezte a nagymama. – Ünnepünkre? Viszlát!
Natália megkönnyebbülve lerakta a nehéz tás. – Otthon vagyok! – szólalt meg a szobából egy morogás, ami után a morogó férfi jelent meg. Negyven év körüli, talán kicsit kevesebb vagy több, sportos öltönyben és papucsban.
– Natália, miért kiabálsz? Nem a szülőfalikódban vagy. Viselkedj tisztán! – mondta szigorúan.
– Egyébként jöhetsz is, a fizetés megérkezett, meg kell vásárolni a bevásárlót. – felelte Natália.
A férfi hangosan sóhajtott: – Istenem, milyen bevásárló?
A férfi elfordult, és a szobába ment. Natália nehezen lélegzett fel. Mennyi mindent kibírt már! Két állást is vállalt, hogy a házban minden rendben legyen, miközben Miklós, anyja szíves támogatásával, már évek óta egy mitikus könyven dolgozik. Az első könyvet nem értékelték, mert senki sem érti a művészetet!
Levetkőzött, a csomagokat a konyhába vitte. Holnap kezdődik a szabadsága: fel kell mosni az egész lakást, átmosni, kinyírni, újra rakni mindent, mindezt a nagymama szemmel. Milyen fáradt volt!
A konyhában betoppant Szilárdné, Miklós anyja.
– Natálka, miért heverészöl? A férjedet etetni szeretnéd? Egész nap dolgozott, most pedig várni kell!
– Sok pénzt keresett?
Natália nem is tudta, hogy ebből hogyan jött ki. Egykor lelkesen és csodálattal nézte a kezdő íróra, aki azt ígérte, híressé válik. A nagymama egyetlen pillantása után mindenben jóvá akarta tenni, s bűntudatából hallgatott, hiszen a szülés alatti időszakban a nagymamának kellett eltartania a családot.
Szilárdné, miközben ment menni, hirtelen megfordult:
– Mit mondtál?
– Megkérdeztem, mennyit keresett. Általában, ha dolgozik valaki, a pénz a házba megy.
– Hogy mersz? Miklós egész nap az új fejezet cselekményén gondolkodik! Hogy tudod, mit jelent a fejjel dolgozni?
A nő sípba fújt és elsétált, miközben Natália hirtelen rágondolt:
– Mit is csinálok itt? A faluban a fia már régen hangosan játszik, zavarja Miklóst, hogy a következő „mindenki számára érdektelen” remekművét írhassa.
Újra a hűtőbe pakolta a vásároltakat, most már egy nagy táskában, mert megkapta a fizetését és a szabadságát. Ízletes ételeket hoz, útközben ajándékot is vesz a kisfiúnak.
A folyosón lerakta a táskát, majd felvette a kedvenc tárgyát. Miklós a tévé előtt, anélkül, hogy elterelné a figyelmét, megkérdezte:
– Mikor lesz kész a vacsora?
– Amikor elkészíted, akkor lesz.
A nagymama kibocsátotta a szemüvegét.
– Miklós, a feleséged azt akarja, hogy felálljak a tűzhelyhez? Vagy csak fekve marad?
Natália, figyelmen kívül hagyva, néhány dolgot ragadott, és a folyosó felé vette az irányt, a nagymama hátul követte.
– Hová készülsz? – kérdezte a nagymama. – Ünnepünkre? Viszlát!
Nem várt a továbbiakra. Felkapta a nehéz táskát, leereszkedett a lépcsőn, és taxit hívott. Hatvan kilométer, mi számít? Egy alkalom elég!
Andor már ágyban feküdt, amikor Natália belépett a szülőháztól. Felébredve szorosan megölelte anyját, aki szintén magához ölelte. Milyen hiányzott neki…
Anyja figyelmesen nézte:
– Mi történt? Hogy hagytad Miklóst? Ki fog vigyázni rá?
A háziasszony mindig helyesen állt Miklós szájához. Eleinte a házasság után hétvégente meglátogatták a szülőket, de a nagymama, ahogy látta, hogyan tölti a napjait, hamar elrendelte a vejet.
Kétszer jött a láng: Szilárdné reggel hat órakor felébresztette a vejet, és a kertbe, a szőlőbe vagy a szántóföldre küldte, így Miklós vágyása a természetben pihenni lassan eltűnt.
– Elég, anyám! Már elegem van. Egy hónapra szabadságra megyek!
A nagymama mosolyogva válaszolt:
– Köszönd Istennek, hogy pihenhetsz, és a fiaddal is együtt lehettek.
Natália a fiával lefekvett. Hosszú ideig nem tudott elaludni, a holdfényben szemlélve, hogy mekkora fiú lett, mígnem elálmosodott.
Reggel egy szokatlan illat ébresztette: étel, sőt egy friss pite illata. Andor már nem volt ott. Natália nyújtózott. Milyen jó… A fiú megjelenik.
– Anya, annyi pitét sültél! Egy egész tál!
Reggeli után Natália anyjának mondta:
– Na, mutasd, mit kell tenni!
– Te már pihentél?
– Nekem csak a kedv, egy újabb munka vár.
– Menj a kertbe. A káposzta elburjánzott, a uborkát is meg kell szedni, nincs időm.
A harmadik ároknál Natália rájött, hogy a kertmunka örömet okoz. A megtisztított sorokat nézve mosolygott.
– Micsoda szépség! – kiáltotta.
– Ezúttal először látom, hogy valaki ilyen vidáman kaparintja a sorokat!
Ekkor megjelenik János, a szomszéd, aki akkor még csak tíz éves volt, amikor Natália először szerelmes lett belé. János már ötöspár évvel később feleségül ment, és tíz év után újra találkoztak.
Natália megkérdezte:
– Miért vagy itt?
– Hát, nem hiszed el, anyámhoz jöttem. Egy hónappal ezelőtt elváltam.
János és anyja este meghívta őket vendégül. Sült kolbászt és csirkecombot, beszélgettek mindarról, ami éppen eszükbe jutott. Natália úgy érezte, mintha a szívét megnyugtatta volna a nyugalom.
Két hét múlva anyja leült mellette a székbe, és azt kérdezte:
– Natálka, kedves, visszatérsz?
– Nem tudom, anyám. Van munkám, de nincs otthon.
– Talán kölcsönkapsz valamit? Vagy maradsz. Megtalálunk neked munkát. És János… Láttad, ahogy néz rád?
– Anyám, mit néz? Csak a gyerekkor visszhangja.
– Nem vagyok benne biztos… János szép, és jó termelő. A városban fontos a munkája.
Natália meglepődve nézett anyjára.
– Anyám, tényleg szertestiesz nekem?
Anyja szerényen felelt:
– Mi baj van? Látom, hogy jól vagytok ketten.
Natália nevetett. Anyja mindig gondoskodott.
János egy hétre a városba ment dolgozni; Natália szomorú volt, de mégis megszólította magát. Miklós telefonokkal és sms-ekkel zaklatta, hogy megbánja, hogy elhagyta a falut. Eleinte gúnyolt, azt mondta, hogy a földön dolgozik, és a felesége nem ad nekik semmit. Később azt állította, hogy kiírja a lakásból, s még a fiút is. Natália csak nevetett.
Az évek során Miklós még mindig nem iratkozott ki a faluból. A nagymama egy nap felhívta, hogy mivel Natália nem jön vissza, nyomás alatt áll, és ha nem tér vissza, minden, ami vele történt, a menyasszony lelkiismeretére fog hárulni.
Aznap este János megérkezett, hozott egy hatalmas gépjárművet Andorral, és újra meghívta őket vendégül. Anyja egy pillantást vetett Natálkára, aki láthatóan boldog volt, hogy János itt van. A grill még füstölt, amikor egy fiatal nő kiugrott a gépből, és János felé rohangált:
– Kedves, mennyit rejted el magadtól? Elég van a játékkal. Menjünk a városba.
– Oksána, miért jöttél ide?
Natália mindent megértett: ez János volt valaha felesége, most már csak egy felesleges jelenlét. Oksána Andort kézbe vette, és csendben a ház felé indultak, de egy taxival megálltak.
A taxiból kiszállt Miklós és anyja, aki dühösen kiáltott:
– Nézd csak! Járkál itt, de a férje nem érdekli őt!
– Miért jöttetek?
Natália száját szorította a harag. Most már tudta, mennyire kellemetlenek ezek az emberek.
– Pihentél? Gyorsan menj haza! A férfinak dolgozni kell, te csak kóborogsz! Nem főzöl, nem tisztítasz, nem takarítasz!
– A férfi munkába ment?
A nagymama a hangja felcsapódott, miközben Miklós szólalt meg:
– Tudod, írok egy könyvet. Nem a gyárban dolgozom, hogy darabokat rakjakasd.
– Tudod, Miklós… Régóta akartam mondani, hogy te egy átlagos kudarc vagy, és egyáltalán nem vagy férfi. Mit tettél a családodért? Pénzzel? Vagy a fiaddal? Nem, csak a anyáddal ültök a nyakra, és itt vagyunk. Nem megyek vissza. Csak a cuccokért vagyok itt. És elviszem mindazt, amit az elmúlt tíz évben vásároltunk!
Natála a kapuhoz ment, és meglepődve látta Jánost, aki mosolygott.
– Ó, este lett. És te jól válaszoltál, ahogy kell.
Látták, ahogy Oksána Miklóshoz ment, és hosszú ideig beszélgettek, kezükkel csapogatva.
A faluban Natália nem maradott. Miután Jánossal elvérte magát, ő és Andor a városba költöztek, egy új férfihoz. A férfi ragaszkodott, hogy változtasson munkát, mert nem férfi a nőtök a gyárban. Natália most egy irodában dolgozott papírokkal, alig kapott bért, de János valóban értékelte.
– A fizetésed a fizetésed. Gombcikkek és gombok. A családot a férfi tartja.
Miklós sem maradt egyedül sokáig. Oksánával házasodott, anyja pedig két csapatnyi lusta ember nyakát viselte. Natália hallotta, hogy gyorsan a fiút a könyvről elrabolták, és a gyárba küldte.
Összességében minden, ami történik, valahogy a javát szolgálja. Az egyik helyen elromlik, a másikban felépül.
