Egy lélek két testben
Amikor a családban megszülettek a két ikerlány, noha nem volt ez már újdonság, Mária mégis meglepődött a kórházban. Az ikreket etetésre hozták, és egyedül hagyták vele a szobában.
– Hogyan fogom megkülönböztetni őket? – gondolta. – Tudtam, hogy ikrek lesznek, de más, amikor itt vannak, két ugyanolyan kis angyal.
De hamar megszokta Mária a kislányokat, és apró jelek alapján már könnyedén felismerte őket, míg mindenki más összekeverte.
Zsófi és Fanni felnőttek, szorosan tartották egymást, együtt jártak oviba, majd iskolába. Gimnazistaként hallottak már a legényekről az ikrekről – például, hogy az ókori görögök isteni gyermekekként tisztelték őket. Még a csillagképek között is ott van az Ikrek. És mindig is tartotta a hiedelem, hogy az ikreknek egy a lelkük, egyformán gondolkodnak.
Zsófi és Fanni valóban együtt betegedtek meg – ha Zsófi elkezdett lázas lenni, Fanni másnap ugyanúgy ágyba került. Néha hasonló helyzetekbe keveredtek, de legtöbbször egyszerűen összetévesztették őket. Még a jellemük és szokásaik is majdnem egyformák voltak. Amikor felnőttek, ugyanaz a fiú tetszett nekik.
Eljött az érettségi ideje, mindketten jól tanultak, és egyetemre készültek. Karácsony alatt Fanni hirtelen rosszul lett, nagyon gyenge volt. Zsófi várt rá, hogy ő is beteg lesz, de a napok múltak, és Fanni egyedül szenvedett. A szülők bevitték a kórházba, ahol gyorsan kiderült: vérbetegség.
– Korábban kellett volna orvoshoz fordulnia – mondták a doktorok. – Bár értjük, ha nincsenek tünetek, ki menne önként kórházba?
Fanni hat hónapig küzdött, de tavasszal elment. Zsófi éppen az iskolában volt, de abban a pillanatban, amikor a húga meghalt, éles fájdalmat érzett a mellkasában, a szíve úgy dobogott, mintha kiugrana. Már majdnem elájult.
A szülők aggódtak Zsófiért. Attól féltek, nem bírja ki Fanni elvesztését. Zsófi is várta, hogy ő is megbetegszik, de amikor orvoshoz vitték, kiderült: egészséges.
A család nehezen viselte Fanni távozását, Zsófi pedig azon tépelődött:
– Miért vele történt ez? Miért nem velem? Olyan, mintha elveszett volna egy részem.
Anyuka aggódott:
– Kislányom, itt az érettségi, hogy vagy? Próbáld jól megírni. Most neked kell kettőtök helyett is teljesíteni.
Zsófi összeszedte magát, és kitűnően vizsgázott.
Miközben mindenki gyászolt, Zsófi egy döntést hozott:
– Anyu, orvosi egyetemre megyek. Hirtelen azt éreztem, segíteni akarok az embereknek, és harcolni ezekkel az átkozott betegségekkel.
– Hát jó, kislányom, apáddal csak támogatjuk az álmodat – mondta Mária, és átölelte a lányát.
Az idő enyhített a fájdalmon, de Zsófinak hiányzott Fanni. Senki nem értette őt úgy, mint a húga.
– Anyu, úgy érzem, az életem “előtte” és “utána” van – mondta, és anyuka értette, mert ő is így érzett.
Telt-múlt az idő. Zsófi majdnem végzett az egyetemen, amikor szerelem csapott le rá. Gergővel ismerkedett meg, és életében először igazán mosolygott. Mintha a szerelem új erőt öntött volna belé.
Három hónapja randiztak, amikor egy éjjel Fanni megjelent neki álmában. A húga integetett, mintha valahova mutatna. Zsófi felébredt, de nem értette, mit jelenthetett. Halála óta először álmodott vele.
– Elmegyek Fanni sírjához – gondolta reggel –, majd templomba gyertyát gyújtani. Anyuka is támogatta a szándékát.
A kórházba tartva felhívta Gergőt, akivel aznap találkozót beszéltek meg.
– Gergő, bocsáss meg, de az egyetem után a temetőbe megyek, muszáj. Aztán betér
