A menyasszony aláírta a házassági anyakönyvi kivonatot, amikor hirtelen mozgást érzett a ruhája alatt…
A lagziterem hangos, boldog zsongással volt teli. A hosszú ablakokon át sugarak ömlöttek be, az aranyozott székeken elegánsan öltözött rokonok és barátok ültek. A vendégek halkan sugdolóztak, néhányan felemelt telefonnal próbálták megörökíteni a pillanatot. A levegőben érezni lehetett az izgalmat, mindenki várta a nagy percet.
A menyasszony, Boglárka, szorosan fogta a vőlegény, Gábor kezét. Tökéletesen nézett ki: fehér, hosszú ruhája csillogott, fátyola lassan suhogott a padlón. Mosolygott, de a szeme sarkában egy cseppnyi aggodalom is megjelent.
„Minden rendben lesz,” súgta Gábor, gyengén megszorítva az ujjait.
Boglárka bólintott, de mielőtt válaszolhatott volna… valami megmozdult. Nem mögötte, nem mellette. Hanem alatta. Egy apró, alig észrevehető mozdulás – mintha valami, vagy valaki, a ruha redői között rejtőzött volna.
Boglárka összerezzent, félig hátralépett. Gábor azonnal észrevette a feszültséget a karjában.
„Mi a baj? Mi történt?”
De mielőtt Boglárka válaszolhatott volna, a mozgás erősödött. A ruha alja megremegett, mintha valami alatta rejtőzne… és ki akarna szabadulni.
A vendégek megdermedtek. Az egyik koszorúslány, Zsófia, a szájához emelte a kezét. Egy idős néni, Margit, keresztet vetett, és suttogva imádkozott. A levegő megfagyott, mintha vákuum lett volna. Gábor elsápadt.
Boglárka mozdulatlanul állt, hideg futott végig a hátán.
Aztán…
…egy hang.
Egy halk, de tiszta hang – kétségtelen volt: valami ott volt, a ruha alatt.
„Ez most valami vicc?” kérdezte félig nevessen az egyik tanú, Tamás, körbenézve.
De senki nem nevetett. Mindenki visszafojtotta a lélegzetét, mintha egy film legizgalmasabb jeleneténél tartanának.
Aztán…
A ruha hirtelen és erőteljesen megmozdult!
Boglárka sikoltott, hátralépett, és felemelte a ruháját.
A teremben közös kiáltozás tört ki, Gábor ökölbe szorította a kezét, az anyakönyvvezető, egy elegáns nő, Judit, mozdulatlanul állt a bélyegzővel a kezében.
A ruha alól, mintha egy titkos ajtón át, először egy fekete árnyék bukkant fel, majd egy nyávogás…
…egy kicsi fekete csomócska ugrott ki.
Valaki felkiáltott, másik vendég hátraugrott, és kiöntötte a pezsgőjét a díszterítőre.
Boglárka Gáborhoz kapott, szorosan átölelve.
„Mi ez?!”
A kis csomó még pár bizonytalan ugrással a terem közepé
