Régi idők, régi szerelmek
Régen vidámak voltak a falusi mulatságok. A fiatalok táncoltak a diszkóban, sőt, még a szomszéd falvakba is átjártak. Akkor még nem volt internet, így egyszerűen élvezték az életet: táncoltak, nevetgéltek, és másképp volt minden.
Zsófi szerelmesen feleségül ment Gyurkához, a szomszéd faluból. Egy alkalommal Gyurka megjelent a rozoga motorján a faludi bulin, és meglátta Zsófit. Azonnal beleszeretett. Látta a lány piros arcán, amikor odament hozzá, milyen kedves és szerény.
“Pista, ez a Zsófi jár valakivel a faluból?” – kérdezte Gyurka egy ismerősétől.
“Nem, de sokan odavannak érte. Te meg miért, beleszerettél?” – kacagott Pista.
“Szép lány” – mondta Gyurka, Zsófira pillantva, és elhatározta, hogy nem hagyja ki a lehetőséget.
A szerelem jött, az álom megmaradt
A zene szólt, Gyurka odament Zsófihoz, megfogta a kezét, és meghívta táncolni. Egész este nem hagyta el, érezte, hogy nem csak ő szereti a lányt, hanem ő is tetszik neki.
Késő este mentek haza, a hold világított az égen.
“Zsófi, van egy motorom, elviszlek haza. Ha félsz, sétálhatunk is.” – ajánlotta.
“Félek, inkább séta.”
Kéz a kézben sétáltak a holdfényben, és senki sem volt boldogabb náluk. Zsófi első látásra szerelmes lett. Még soha nem randevúzott fiúval, bár tudta, hogy sokan odavannak érte.
Az este végén Gyurka hazakísérte, sokáig álltak a kapuban, majd Zsófi befutott a házba. Hallotta, ahogy Gyurka elrobog a motorján vissza a saját falujába, öt kilométerre.
“Hát ilyen a szerelem…” – gondolta Zsófi, amikor lefeküdt.
Nem jött az álom, túl izgatott volt az estétől. Tetszett neki Gyurka: jóképű, sportos, sötét hajú, de kék szemű.
“Még soha nem éreztem ilyet” – gondolta – “még amikor Bandika tetszett a kilencedikben, az is hamar elmúlt.”
Idő múlt, Gyurka gyakran látogatta a falut, majd egy nap ezt mondta:
“Lopjalak el? És összeházasodunk?”
“Miért kell elrabolni? Így is igent mondok.” – nevetett Zsófi.
“Akkor várj a nászra!” – ölelte át Gyurka boldogan.
Családi élet és a városba költözés
Hamarosan megjelent a szüleivel, hogy megkérje a kezét – méghogy lóval, csengőkkel és színes szalagokkal. Pontosan, ahogy régen szokás volt…
Gyurka jóképű volt, ezért Zsófi szerelmes lett. Bár az anyja intette:
“Lányom, túl szép fiút választottál. A szépek önzők tudnak lenni…”
“Anyu, szeretjük egymást, és minden rendben lesz.”
“Ha Isten is így akarja…” – sóhajtott az anya, aki nem vette le a szemét a vőlegényről, aki szintén csak a szerelmét nézte.
Gyurka falujában éltek, de a fiatalok a városba vágyvaDe amikor Gyurka megunta a családi kötelességeket és elhagyta Zsófit egy fiatalabb nőért, csak akkor értette meg, hogy a szépség mulandó, de a hűség örök.
