Boldogabb napot életében
Zsófia örömmel ébredt fel, ma töltötte a tizennyolcadik születésnapját, és tudta, hogy a szülei valami különlegeset készítettek neki. Nem tudta pontosan mit, de sejtette, hiszen régóta álmodozott egy arany gyűrűről egy apró gyémánttal.
“Kislányom, ébredj már, boldog születésnapot, drágám! Nézd csak, mit vettünk neked,” mondta az anyja, miközben egy kis gyűrűt tartott a kezében, az apja pedig mosolyogva állt mellette.
“Köszönöm, anya, apa,” – ugrott fel örömtől telve, és azonnal felhúzta a gyűrűt az ujjára. – “Ó, milyen gyönyörű,” – ölelte meg sorban mindkét szülőjét, majd megcsókolta őket. – “De ez olyan drága lehetett…”
“Ne mondd már, hogy a szeretett lányunk tizennyolcadik születésnapján ne tehettünk volna ilyen ajándékot, főleg, hogy erről álmodoztál,” – válaszolta az apja.
“Kelj fel, kislány, ez még nem minden! Elhatároztuk, hogy meglepünk egy tengeri úttal. Nekünk szabadságunk van, neked pedig szünet az egyetemen,” – folytatta az anyja.
“Ó, ez igaz? Milyen ravaszak vagytok, hogy titokban tartottátok! De vajon elég mindenünk, össze kellene csomagolni…”
“Én már összepakoltam, csak nézd meg a cuccaidat, hátha kihagytam valamit,” – fejezte be az anyja, majd kiment a lány szobájából.
Zsófia boldog volt, bár az eső az ablakon kívül kissé elbúsította. De mire elindultak, már elállt. A csomagokat a kocsiba pakolták, majd útnak indultak. Az országúton haladtak, és Zsófia már képzelte, hogy barnázik a tengerparton, úgy jön majd haza, hogy minden lány irigykedni fog rá, főleg a legjobb barátnője, Viki…
Zsófia nehezen nyitotta ki a szemét, megpróbált felülni, de hirtelen fájdalom tört rá, és sikoltott. Mindene rettenetesen fájt.
“Feküdj, ne mozogj, hívom az orvost,” – egy idegen nő hangja ért el hozzá, aki fehér köpenyben állt felette, és megigazította a párnáját.
Az orvos, szemüveges, idősebb férfi már ott állt mellette, és amint észrevette, hogy újra nyitotta a szemét, megfogta a kezét:
“Baleset történt az országúton. Egy teherautó csapódott belétek,” – próbálta gyengéden elmondani a szörnyű hírt.
“Anyu, hol van anyu és apu? Látni akarom őket!” – kérdezte Zsófia, miközben könnyek gördültek le az arcán.
“Zsófia, erősnek kell fogZsófia egy nap úgy döntött, hogy felkeresi Bélát, bár félt, hogy már késő bocsánatot kérni, de mégis reménykedett, hogy élete adhat neki még egy esélyt a boldogságra.
