A nap eső után…
— Zsófi, gyere be! Az én pincémben voltam, hoztam neked krumplit.
Zsófia a szomszédasszony udvarához fordult.
— Ó, köszönöm, Marika néni, mindenképpen visszaadom.
— Miből adod vissza? Jaj, te szerencsétlen. Visszaadja… Előbb kellett volna gondolkodni, mikor gyerekeket szültél. Peti soha nem volt igazi férfi.
Zsófia lenyelte a sértő szavakat, mert tudta, hogy még egy hét van a fizetésig, és tejből nem lehet sokáig megélni. Ő még elvolt volna, de otthon három gyerek várt rá. Peti, akiről a szomszéd asszony beszélt, a férje volt, mármint a volt férje, mert tavaly rájött, hogy három gyerekre az állam se autót, se lakást nem ad, gyorsan összeszedte a cuccát, és közölte, hogy ilyen szegénységben nem hajlandó élni. Zsófi épp mosogatott, és akkor ejtett el egy tányért.
— Peti, mit mondasz? Te vagy a férfi! Keress egy rendes munkát, ahol jól fizetnek, és nem lesz szegénység. Ezek a te gyerekeid! Mindig azt mondtad, hogy több gyerek kell, hogy szeretnél gyerekeket.
— Azt akartam, de nem tudtam, hogy az állam így leszarja a nagycsaládosokat. És hiába dolgozom, ha semmi értelme — válaszolta Peti.
Zsófi leeresztette a kezét.
— Peti, és mi lesz velünk? Hogy fogok én egyedül megbirkózni velük?
— Zsófi, hát nem tudom. Egyébként is, miért nem ragaszkodtál ahhoz, hogy elég egy gyerek? Te vagy a nő, neked kellett volna sejtened, hogy ilyen is történhet.
Zsófi nem tudott válaszolni, mert Peti kirohant a házból, és futva eltűnt a megálló irányában. Könnyek gyűltek a szemébe, de akkor meglátta a három pár gyermekszemet. Sanyi volt a legidősebb, idén kezdte az iskolát. Misinek éppen öt éves lett, és a csillaguk, Rózsi, még csak kétéves. Zsófi lenyelte a könnyeit, és mosolyogva fordult hozzájuk.
— Na, ki kér palacsintát?
A gyerekek örömükkel vijjogtak, csak Sanyi kérdezte este:
— Anyu, apa visszajön még?
Zsófi próbált valami okosat mondani, de végül csak ennyi jött ki:
— Nem, fiam…
Sanyi egy ideig hörgött, aztán így szólt:
— Hát akkor nem baj, megoldjuk nélküle. Én segítek neked.
Zsófi, mikor este fejés után hazatért, tudta, hogy a kicsik már ettek és ágyban vannak. És egyáltalán, Zsófit lenyűgözte, hogy a fia milyen gyorsan felnőtt.
***
Miután megköszönte a krumplit, hazaindult. „Istenem, mikor melegszik már? Milyen őrült tél van idén.” Elég lett volna a krumpli, de az egyik nap annyira megfagyott, hogy még a pincékben is megfagyott némelyiknek. Persze, a falusiak sajnálták őket. A faluban amúgy is jó emberek élnek, de mindig emlékeztették, milyen buta is ő. De hát miért buta? Most már csak azt nem értette, hogyan élne tovább, ha valamelyik gyereke nem lenne. Nehéz volt, de megoldották. Új ruhára és játékokra is lett volna szükség, de a gyerekek nem kértek. Tudták, hogy anya vesz, amint tud. Idén Sannyal már nagy üvegházat terveztek, igaz, még csak fóliából, de kiszámolták, mennyi üveg uborkát és paradicsomot tudnak eltenni télire. Zsófi átnyújtotta a vödröt a másik kezébe, és akkor meglátta a tömeg
