A szeretet betölti a lelket
Ki hitte volna, hogy két gyerekkori barátnő, Zsóka és Marika így összeveszhet. A faluban suttogtak:
– Mi történhetett velük, hogy egyszer csak megszakították minden kapcsolatot? Ha egymásba botlanak az úton, mintha nem is látnák egymást, még köszönni sem köszönnek. Pedig milyen szoros volt a barátságuk!
Mindketten hallgattak, így csak nőttek a találgatások. A kútnál összegyűlött asszonyok egyre furább történeteket találtak ki. Egyet biztosan tudtak: Tündi, Zsóka lánya, és Marika fia, Pisti együtt jártak. Az iskolában is összeálltak, de miután végeztek, külön utakon folytatták. Pisti bevonult katonának, Tündi pedig Budapesten kezdett egyetemre.
Kiskoruktól kezdve Pisti és Tündi mindig együtt voltak. Az iskolába is együtt mentek, délutánonként a többi gyerekkel futkosva töltötték az időt, nyáron a folyóban pancsoltak, majd tiniként a parton ülve álmodoztak.
– Tündiii, gyere ki! – hallotta a fiú hangját az ablak alatt, és már rohant is az ajtó felé, hiába beszéltek meg mindent előző este.
Teljesen különbözőek voltak. Forrófejű, eleven Tündi és a nyugodt, csendes Pisti, aki mindig gondolkodott, mielőtt cselekedett, és megvakarja a tarkóját. Persze, Tündi vezette a játékot. Mindig ő találta ki a programokat.
– Pisti, holnap gombászni megyünk! – Pisti megvakarta a fejét, és bólintott. – Pisti, holnap napozni a folyóra! – Megint csak igent mondott, sosem ellenkezett.
Zsóka és Marika gyerekkoruk óta a legjobb barátnők voltak. Babáztak, bújócskáztak, és állandóan egymás házában jártak, hiszen a szüleik is szomszédok voltak. Ugyanabba az osztályba jártak, és majdnem egyszerre házasodtak meg.
Zsóka vált el elsőként, amikor Tündi hároméves volt. A férje ittas, haragos típus volt, és többször is megütötte.
– Jaj, Zsóka, milyen nagy vereség az arcodon! – ijedt meg Marika, amikor meglátta a barátnőjét. Még kérdezni sem kellett, tudta, ki tette.
– Kidobtam a házból azt a bitangot! Nem is tudom, hová ment, talán anyjához.
– Jól tetted. Az én férjem tegnap megint megmutatta, milyen. Pesti körülötte mászkált, ő meg pihent a kanapén. Mivel a fiú zavarta, erősen meglökte, és majdnem fejjel a falnak esett. Megvédeni próbáltam, de azt mondta, legközelebb én kapom majd! És a “fiam”-ról beszélt, mintha Pisti nem az ő gyermeke lenne.
Beszélgettek egy kicsit, majd szétváltak. Fél év múlva a falu már csak a pletykát ismételte:
– Marika kizavarta a férjét! Azt mondja, állandóan gyanúsította, hogy Pisti nem az ő gyermeke. Holott mennyire hasonlít rá! Marika pedig mindig is csendes, becsületes lány volt, sose kószált fiúkkal.
Pontosan így volt. A férje megmérgezte Marika életét a féltékenységével, még késsel is fenyegette. Megijedt, és szakítottak. Mindketten egyedül maradtak gyermekekkel, de nem keseredtek el. A férjek elköltöztek a faluból, így Zsóka és Marika egyetlen örömük maradt: Tündi és Pisti.
Az iskola után Pisti sofőrnek tanult, Tündi pedig egyetemre ment. Pisti bevonult katonának, Tündi elköltözött a városba. November végén jött a behívó. Tündi hazajött, hogy elbúcsúzzon Pistitől. Három napig alig váltak el. Utána Tündi minden hétvégén hazajött, és meglátogatta Marikát is, aki elmesélte, mit ír a fiáról. Tündi is levelezett vele, de egy idő után Marika észrevette, hogy a lány egyre ritkábban jön haza. Utoljára a szünetekben látogatott meg, márciusra már egyáltalán nem érkezett.
– Zsóka, miért nem jön haza Tündi? – kérdezte Marika, amikor a barátnőjéhez futott be munka után.
– Tanul, sok a dolga, állandóan a jegyzeteivel van elfoglalva.
Március is eltelt, április jött, de Tündi még mindig nem jelent meg. Zsóka viszont elutazott hozzá. Marika észrevette, hogy a barátnője elfojtott indulatú lett, alig beszélt, és őhozzá is csak futólag járt el.
Amikor Zsóka hazaért, továbbra is hallgatott. Marika viszont alig bírta a kíváncsiságot. Este betoppant a barátnőjéhez.
– Na, mesélj, mi van? – tört ki Marika. – Mi az, amit előlém titkoltál?
Zsóka csak legyintett, és kinyögte:
– Mindegy, úgyis kiderül. Tündi férjhez ment, és babát vár.
Először Marika azt hitte, félrehallotta, de amikor megértette, mintha megégette volna, kirohant.
– Férjhez ment?! És babát vár?! – dühöngött. – És Pisti? Ó, Pistike, mi lesz veled?!
Azonnal fogta a papírt, tollat, és írt a fiának, elmondva sérelmeit, de próbálta megnyugtatni is. Pisti két év után sem jött haza, hanem egy bajtársával északra ment. Elhelyezkedett egy munkásszállón, és dolgozott, dolgozott, dolgozott.
Fúrótornyoknál dolgozott, mindent becsülettel végzett. Csak a munka enyhítette a szívét, amit anyja levele tépett szét.
Zsóka és Marika többé nem beszéltek. Három év alatt Pisti egyszer látogatott haza, és csak néhány napig maradt. Segített anyjának, megjavított pár dolgot, ült a folyóparton, majd újra elment. Tündi viszont egyáltalán nem mutatkozott, mintha elfelejtette volna, hol van az otthona. Sem a férjével, sem a gyermekével nem látogattak meg soha.
– Tündi elfelejtette, honnan jött – pletykálták az asszonyok. – Legalább a gyerekét mutathatná meg anyjának.
Marika rég nem látta szomszédját, mikor egPisti és Tündi kézen fogva mentek haza, miközben kis Oli előttük ugrálva nevetett, és a falu népe végre mosolyogni kezdett, mert látták, hogy a szeretettől újra egy lett, ami széttört.
