A titkot magával nem vitte
A tanárképző főiskola befejezése után Eszter visszatért szülővárosába, nagy vágy volt benne, hogy a régi iskolájában tanítson. Már diák korában mindenki tudta, hogy pedagógus szeretne lenni – osztálytársai, tanárai egyaránt biztosak voltak benne.
“Az Esztink makacs és kitartó, biztosan elér mindent, amit akar,” mondták róla.
Az iskolába egy csinos, magabiztos fiatal nő lépett be, és egyenesen az igazgatói irodába tartott:
– Jó napot, Tóthné asszony.
– Jó napot – emelte fel a fejét az igazgató, és a szemüveg fölött vizsgálta a lányt. – Tessék… Jaj, Eszter Rákosi, te vagy az? – Felállt a székéből.
– Én vagyok, Tóthné asszony, én magam – mosolygott Eszter. – Megígértem, hogy itt tanítok, és most behoztam a papírjaimat.
– Örülök, Eszter… mi a te neved? Róbertné… Szóval Eszter Róbertné, történelemtanár. Hát, gratulálok, végre beteljesült az álmod.
Így lett Eszter történelemtanár. A nagyobb diákok először próbára tették a türelmét, de végül megnyerte a tiszteletüket – és ez sokat mond.
Nem sokkal később megismerkedett Csabával, aki a főiskola után mérnökként dolgozott a helyi gyárban. Randiztak, barátkoztak, majd összeházasodtak. Már a járkálás alatt Csaba egyenesen felvetette:
– Házasodjunk össze, de gyereket még ne vállaljunk – előbb álljunk talpra, aztán vesszük a felelősséget.
– Elvileg egyetértek, de ne húzzuk soká – egy-két év, és kész. Milyen család az gyerek nélkül?
Így is lett. Mikor eltelt három év a házasságukból, jóakarói megsúgták Eszternek, hogy Csaba viszonyt folytat egy kolléganőjével. Mindjárt elhitte – hiszen Csaba jóképű volt, vicces, és mindig körülvéve a társasággal.
Otthon veszekedés tört ki, de végül Csaba bevallotta, hogy volt egy kalandja, de esküdözött, soha többé nem teszi.
– Bocsáss meg, Eszti, esküszöm, nem fog többé előfordulni. Megbántottalak, és ezt nem érdemled.
Eszter sértve és csalódott volt, egy ideig csak úgy éltek, mint két szobatárs, de végül Csabának sikerült visszanyernie a felesége bizalmát. Az idő múlásával úgy tűnt, mintha Eszter el is felejtette volna – vagy legalábbis Csaba így érezte. Az asszony soha nem hozta fel a témát, és Csaba is igazi családapává vált, főként miután megtudta, hogy felesége terhes. Eszter egyenesen közölte vele:
– Csaba, gyerekünk lesz. Meg fogom szülni, akkor is, ha te nem akarod.
– Nem ellenzem – felelte rögtön a férj.
Született egy csinos kislány, Zsófi. Az élet új, boldog gondokkal teli lett, bár néha fáradtak, alváshiány gyötörte őket. De minden jó volt. Csaba többé már nem nézett más nőkre, imádta a két “lányát”, gondoskodó férj és apa lett.
Kívülről tökéletes párnak tűntek.
Az évek szárnyaltak. Eszter, noha magában rejtette a sérelmeit, szeretettel és gondoskodással tölötte meg a családi légkört. De a férje hűtlenségét soha nem feledte, és titkot őrzött. Külső szemlélőknek ideális párnak tűntek, sokan irigylik őket.
– Lányok, ma cirkuszba megyünk, vettem jegyeket – jelentette be Csaba.
– Apu, én nagyon szeretnék menni! – örült Zsófi, első osztályos kislány létére. – Anyu, felveszem a kék szoknyámat masnival!
– Hát te micsoda szép vagy, Zsófikám – nevetett az apa, ahogy a göndör hajú, tündéri kislány a tükör előtt pördült.
Zsófi jó gyerek volt, soha semmi problémát nem okozott, kitűnő tanuló. Eszter büszke volt a lánya iskolai eredményeire. A tanárok is gyakran tréfálkoztak:
– Zsófi is biztosan tanár lesz, mint anyuka.
– Nem, ő inkább mérnök lelket örökölt – mosolygott Eszter. – Folyton apjával babrál a garázsban a kocsi körül.
Az iskolai évek gyorsan lepergettek, és Zsófi már a műszaki egyetem hallgatója volt. Más városban tanult, csak szünetekben és néha hétvégén látogatta haza.
– Kislányom, hogy haladsz az egyetemen? – érdeklődött Csaba.
– Remekül, apu, ne aggódj!
Húsz éven át élték ezt a családi életet, Zsófi pedig felnőtt lett. És ezalatt senki nem hozta szóba a második gyerek témáját. Talán titokban mindketten gondoltak rá, de soha nem hangzott el.
Amikor Zsófi már az egyetem végén járt, váratlanul bejelentette:
– Anyu, apu, a diploma után összeházasodunk Mátyással. Készüljetek az esküvőre!
A szülők ismerték a fiút, másfél éve jártak, illedelmes, magabiztos műszaki szakos hallgató volt, jó családból.
– Hát legyen, kislányom, megérdemled – bólintott Csaba. – Bölcsen döntöttetek, hogy a tanulás után indul az életetek.
De Eszter betegsége keresztülhúzta a terveket. Csaba ragaszkodott hozzá:
– Eszti, orvoshoz kell menned, az egészséggel nem lehet tréfálni.
– Jó, Csabi, majd elmegyek, ha rosszabb lesz… – halogatta mindig.
Végül csak mentő vitt kórházba. A csúnya betegség legyűrte, és a család számára próbateli időszak következett. Csaba látta, hogy felesége haldoklik, és nem tudja legyőzni a kór.
Zsófi és Mátyás elhalasztotta az esküvőt. A lány mindent megtett anyja mellett, segített apjának. De eljött az idő, és Eszter eltávozott. Csaba kétségbeesetten kínlódott, és önmagát okolta a régi hűtlenségéért – talán ez volt a seb, ami végül így megölte?
A temetés után lassan minden visszatért a normális kerékvágásba.Egy nap Zsófi összeszorította a kezében anyja levelét, de mikor Csaba szomorú, de meleg mosolyával találkozott a tekintetében, rádott, hogy az igazi család nem a vértől, hanem a szeretettől válik együtt tartóvá – és úgy döntött, hogy a titkot a múltba temeti, ahogy anyja is nyugodt álomra tért.
