**Naplóbejegyzés**
Az iskolában Bence soha nem volt a legfegeyelmebbb diák, de a tanulmányait kitűnőre végezte. A tanáraink dicsérték az eredményeit, de a viselkedéséért gyakran megrovást kapott. Szép fiú volt, a lányok odavannak érte, és ő ezt kihasználva gyakran váltogatta őket.
Zsófival együtt jártak első osztálytól. Hatodikban Zsófi hirtelen ráébredt, hogy túl kövér, és állandóan „dagadt”-nak csúfolták. Haboz hozzászokott a csúfolódáshoz, de minél idősebb lett, annál fájóbb volt hallani. Főleg, hogy már kezdtek érdekelni a fiúk. A lányok a szünetekben suttogtak, ki mit mondott vagy ki kit meglökött. Zsófit soha senki nem lökte meg, senki sem szólt hozzá, csak továbbra is a csúfoló szót hajtogatták. Otthon elsírta magát a sértődéstől.
– Anyu, miért ilyen kövér vagyok? Miért én vagyok az egyetlen az osztályban? – kérdezte könnyek között.
– Kislányom, ne keseredj el, majd ha felnősz, változik – próbálta megnyugtatni az anyja, bár tudta, hogy a lánya valóban nagyon telt alkatú.
Legjobban Bence piszkálta, a nagy herce, aki a gimiben már a szép, de rideg és beképzelt Lillivel járt. Mindig rábólintott, amikor Lili kinevette Zsófit. Talán imponálni akart neki. Együtt szekálták, de Zsófi csak tűrt, hallgatott, míg a könnyei végigfolytak az arcán.
Az évek elteltek, az iskola után mindenki más irányba indult. Bence építészmérnöknek tanult, Lili főiskolára ment, Zsófi pedig a Budapesti Műszaki Egyetemre. Azóta nem találkoztak.
Bence épp a Városligeti tónál sétált a haverjaival, egy friss bónusz ünneplése közben. Hirtelen meglátott egy magányos lányt, aki a tóparton kenyérmorzsát dobált a kacsáknak. Amikor felnézett, Bence beleveszett a gyönyörű, kék szemébe. Azonnal otthagyta a társaságot és odalépett hozzá.
– Bence. Hogy hívnak, gyönyörű idegen? Sétáljunk egyet? Vagy házasodjunk meg azonnal? Itt a kártyám – nyújtotta oda. A lány furcsán mérte végig, de elvette, majd megfordult és elsétált.
Bence utána futott:
– Bocsáss meg, ha sértő voltam! Túl sokat ittunk a srácokkal. Hívj fel, megvárom!
Másnap folyton a telefonját bámulta. Ebéd után jött az üzenet: Zsófi! Örömmel válaszolt és randira hívta. Munka után virággal várt, aggódva, hogy nem jön el, de végül meglátta és felsóhajtott. Zsófi mosolygott. A randin minden tökéletes volt.
Napról napra felfedezte Zsófi jó tulajdonságait: kedves, művelt, kötött, sportolt, teniszezett. Bár huszonnyolc évesen sok nő volt már az életében, mégis beleszeretett. Volt egy két éves kapcsolata is, de szakítottak, nem működött. Arra jutott, hogy mégsem kész a házasságra.
– Zsófi különleges. Huszonnyolc éves, de huszonnégynek tűnik. Bármit csinál, tökéletes. – Csak egy dolog zavarta: Zsófi hívő volt. Havonta kétszer járt templomba. FélteBence mélyen belenézett Zsófi szemébe, és egyetlen szó nélkül megértette, hogy néha a múlt sérelmeit sosem lehet teljesen elfelejteni.







