Zsófi ma már reggel alig várta, hogy vége legyen a munkanapnak. Izgatottan gondolt arra, hogy amint kilép az irodából, várni fogja a szeretett férje, és együtt mennek a kedvenc kávézójukba. Pont öt éve ezen a napon ismerkedtek meg abban a kávézóban.
Gyorsan kiszaladt az irodából, és meglátta Pált, aki az autójuk mellett állt. Mosolygott:
„Szia, Pali!” – ölelte át, ő pedig megcsókolta az arcát.
„Szia, szia! Na, menjünk a kávézóba!” – mondta a férje, és Zsófi boldogan nevetett, bólintott. Várt valami ajándékot.
Miután ültek egy kicsit a kávézóban, de Pál nem adott át semmit, így szólt:
„Na, menjünk haza, ott vár az ajándék.” – mosolygott.
„Tényleg? Mi az? Miért nem hoztad magaddal?” – csodálkozott Zsófi.
„Hamarosan meglátod, mindent meg fogsz érteni.” – rejtélyesen válaszolt.
Hazafelé menet kiszálltak az autóból. Pál odalépett egy másik kocsihoz, megnyomta a távirányítót, és kinyílt a sráj.
„Nesze, drága feleségem, ez a tiéd. Jó vezetést!”
Zsófi teljesen ledöbbent, sosem gondolta volna, hogy autót kapjZsófi örömtől sugárzva átölele a férjét, és azt gondolta, hogy végre minden a helyére került – majd hazamentek, hogy együtt ünnepeljék a boldog jövőjüket.
