— Ki kíváncsi rád?
— Enikő, ne fényképezz oldalról! Nem kérem! — Szilvia haragosan meredt a sajtószolgálat fotósára. — Miért pont onnan lövöd?
— Szilvia néni, mindenkit így fotózok — lepődött meg Enikő, aki a tiszteletbeli vendégek körül futkosott az asztalnál és kattogtatott a gépével. — Azt akarom, hogy mindenki szerepeljen a képeken.
— Engem csak pontosan szemből, és onnan. Érted? Köszönöm. Csak szemből, abból az irányból. — Szilvia élesen hangsúlyozta. — Kollégák, térjünk vissza a szerződéshez.
A vendégek meglepődve néztek Szilviára, de senki sem szólt. Ő volt a főnök, és neki mindent lehetett: még a fotóst is irányíthatja egy többmilliós ügylet közepén.
Enikő most már óvatosabban célzott, és figyelt, hogy Szilvia mindig a kamerába nézzen, és semmiképp ne kerüljön be oldalról. A kollégák régen figyelmeztették erre, de elfelejtette—és most megkapta a magáét. Pedig őszintén nem értette, mi a baj ezekkel az oldalnézeti fotókkal. Hiszen minden szép volt.
De Szilviának nem volt szép vagy elfogadható. Mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ahogy anyja is mondta neki:
— Szilvi, tökéletesnek kell lenned. Tökéletesnek a férjednek, a gyerekeidnek, a kollégáidnak, és a világnak. Az emberek rád nézzenek, és azt mondják: ő a tökéletes.
— Anyu, igyekszem…
— Tudom, kicsim. Igyekszel, de nem eléggé. Ilyen rosszul vasalt blúzban mentél iskolába? Ez így hogy lehet? Miért nem vasaltad ki, ahogy mondtam?
— Vasaltam, de még így is ráncos lett. Azt hittem, nem látszik… — lehorgasztotta a fejét Szilvi.
— Ha jól ki van vasalva, senki nem veszi észre. Ha rosszul, mindenki. Emlékezz erre.
— Jó, anyu… — Szilvi orrát megtörölte. Nagyon szégyellte magát, és félt anyja csalódásától.
— És ne töröld az orrod, Szilvi! Amúgy is óriási. Ha sírsz, meg úgy kitakarja a fél arcodat… Hogy lehet ilyen orrot adni neked? És még a púp is rajta… Mikor lesz a diákkönyvi fotó?
— Kedden.
— Akkor gyakorolj előtte a tükör előtt, hogyan ülj és nézz a kamerába, hogy ne legyen olyan óriási az orrod.
— Rendben, megteszem.
— Szembenézz, és kicsit billentsd le a fejed. Így jobb lesz. Na, most próbáld ki! Így, jó, pont így.
Szilvi könnyes szemmel forgatta a fejét a tükör előtt, de a púpos orr minden szögből óriásinak tűnt. Bár ha anya nem emlegette volna állandóan, talán észre sem vette volna.
Ilyenkor anya gyakran megismételte: „Ha nem leszel tökéletes, senki sem vesz el. Egész életedre egyedül maradsz.”
Ez volt Szilvi legnagyobb félelme. Ezért dolgozott magán, hogy a tökéletes nővé váljon. Testét, aminek hajlama volt a túlsúlyra, diétákkal és futással gyötörte. Nincsenek fánkok, fagylaltok, pizza. Csak az utált hajdina, csirkemell, zöldséges saláta és tea. Tökéletes akart lenni a tanulásban is, mindent kívülről fújt. Hiszen egy értékes férfinak nem kell egy kövér, buta nő. Ezért szépnek, okosnak, műveltnek kell lennie, jó fizetéssel. Ki akar eltartott lenni?
Szilvi közgazdasági egyetemet végzett, majd marketingképzésekre járt, folyamatosan képezte magát. Két nyelvet beszélt, nemcsak az egészséges táplálkozásban volt otthon, hanem a művészetekben, irodalomban, festészetben is. Tökéletes szakember és feleség akart lenni.
Pistivel az egyetem után ismerkedett meg. Ő rendes volt, ő tökéletes: magas, karcsú, edzett, gyönyörű köröm, haj szálanként a helyén, vasalt ing, elegáns öltöny, stílusos ékszerek. És még főzni is tudott, mert tudta: a férfiak szívéhez a gyomron át vezet az út.
Pisti átlagos családból származott, semmi különös tehetség vagy kilátás. Ügyvédként dolgozott, unalmas papírokat böngészett, és nem érezte magát a világ királyának. De jóképű volt: magas, szőke, kék szemű, finom, zenés ujjakkal. A tökéletes nő mellett tökéletes férfinak kell lennie, nemde? Rá pillantott, és Szilvi, aki rettegett az egyedülléttől, rögtön magához láncolta. Pisti meg nem is ellenkezett: a felesége dolgozott, tisztán tartotta a házat, jól főzött és gondosan ápolta. Mindig jóllakott, vasalt ruhát és fényesre polit cipőt viselt. Együtt úgy néztek ki, mint egy sorozatból a tökéletes család.
Két évvel az esküvő után megszületett a fiuk, Máté. Itt is Szilvi vette át az irányítást. Még könyvet is vett: „Hogyan nevelj tökéletes gyereket?” és szigorúan tartotta magát hozzá. Összeállított táplálkozási tervet, fejlesztő játékokat vásárolt, divatos ruhákat választott—nehogy valaki azt gondolja, nincs pénzük a gyerekre!
Szilvinek létfontosságú volt a kollégák, barátok, szomszédok és ismeretlenek véleménye. Mintha bizonyítékra lett volna szüksége, hogy ő tökéletes… ahogy anyja akarta. Szilvi vett egy jó telefont, és aktívan kezdett közösségi médiát használni. Ott nem voltak véletlen képek vagy smink nélküli reggeli videók. Nem, egyetlen poszt előtt millió felvételt készített, aztán még retusált is. Profi fotózáso
