Réka nem akarta tovább tűrni. Nem értette, miért változott meg ennyire Dániel iránta – szeretet már nem volt benne? Aznap éjjel is későn ért haza, és a nappaliban aludt. Reggel, amikor kijött reggelizni, Réka leült vele szemben.
— Dániel, megmondanád, mi történik veled?
— Mi bajod van? – kortyolta a kávéját, és kerülte a tekintetét.
— Azóta, hogy a fiúk megszülettek, teljesen más vagy.
— Nem vettem észre.
— Dániel, két éve úgy élünk, mint két idegen. Ezt vetted észre?
— Nézd, mit akarsz? A lakás tele van szétszórt játékokkal, meg az a tejeskása szag… a gyerekek meg állandóan üvöltenek. Szerinted ez kinek tetszik?
— De a te gyerekeid!
Felugrott, idegesen fel-alá járkált a konyhában.
— Normális feleség egy normális gyereket szül, aki csendben játszik a sarokban. Te meg rögtön kettőt! Anyám mondta, de nem hallgattam rá… a hozzád hasonlóknak csak a szaporodás megy!
— Hozzám hasonlóknak? Milyenek vagyunk mi, Dániel?
— Olyanok, akiknek semmi céljuk az életben.
— De te kényszerítettél rá, hogy otthagyjam az egyetemet! Azt akartad, hogy a családnak éljek!
Réka leült. Csendben hozzátette:
— Azt hiszem, el kell válnunk.
— Én is csak ezt várom. De egy feltétellel: ne perelj gyerektartásra. Adok én nektek pénzt.
Megfordult, és kiment a konyhából. Sírt volna, de ekkor a gyerekszobából felzendült a zaj. Az ikrek felébredtek, és anyjuk figyelmét követelték.
***
Egy hét múlva összepakolta a holmiját, magával vitte a fiúkat, és elköltözött. Nagyobb szobája volt egy lakásban, amit a nagymamájától örökölt. Az új lakókkal ismerkedni akart.
Az egyik oldalon egy mogorva, bár még nem öreg férfi lakott, a másikon egy hatvanas éveiben járó, feltűnő asszony. Először a férfihoz kopogott:
— Jó napot! Az új szomszédjuk vagyok. Süteményt hoztam, jöjjön ki teázni.
Erőltetett mosollyal állt az ajtóban. A férfi végigmérte, majd morogva válaszolt:
— Nem eszem édességet. – És becsukta az ajtót.
Réka vállat vont, és Zsuzsanna nénihez ment. Az asszony csatlakozott, de csak azért, hogy elmondja a véleményét:
— Én délután szeretek pihenni, este sorozatot nézek. Remélem, a gyerekei nem zavarnak majd visítozással. És legyen szíves, ne engedje, hogy a folyosón rohangásszanak, ne nyúlkáljanak és koszoljanak mindent!
Hosszan beszélt, Réka pedig arra gondolt, milyen keserű itt az élet.
***
A fiúkat oviba adta, ő pedig dajkának jelentkezett. Kényelmes volt, pont akkor végzett, amikor Andrist és Pált el kellett hozni. Alig fizettek, de Dániel ígérte, hogy segít.
Az első három hónapban, míg a válás tartott, valóban adott pénzt. De azóta semmi. Réka két hónapja nem tudta fizetni a rezsit.
A viszony Zsuzsanna néniRéka összeszorította a kezét, és úgy döntött, hogy soha többé nem engedi, hogy bárki is elvegye tőle azt, ami a legfontosabb – a családját.







