Sok múlik a sorson
Gyakran maguk teszik az emberek az életüket nehézzé, de idővel rájönnek, hogy meg kell bocsátani, megérteni és szeretni. Akkor minden rendbe jön, és könnyebbé válik az élet. Enikőnek nem volt sem testvére, sem fivére. Egyke volt a családban, és néha hiányzott neki a társaság.
Viszont, amikor Enikő feleségül ment Andráshoz, és megtudta, hogy ikreik lesznek, alig tudta magába fogadni a boldogságot.
– A gyerekeim nem fognak egyedül érezni magukat, ketten mindig jól ellesznek – ez a gondolat állandóan a fejében járt és melegséggel töltötte el a szívét.
Hamarosan megtudták, hogy lányok születnek, bár András fiúra várt. De hamar elfelejtette ezt az álmát. Katalin és Veronika teljesen meghódította a szívét. Mindkét kislány csinos volt, és alig különböztek egymástól. András csodálkozott, hogy Enikő hogyan különbözteti meg őket az alig észrevehető jelek alapján, amiket ő észre sem vett. Számára ez gyötrelmes volt:
– Enikő, nem tudom megmondani, melyiket etettem meg épp, és melyikük éhes még – a felesége pedig nevetve odatette hozzá azt a kislányt, akit még nem etetett meg.
– Hogyan tudod megkülönböztetni őket? Ez egyszerűen lehetetlen. Gyakran összetévesztem őket, melyik Katalin, és melyik Veronika.
De egy dolog változatlan maradt: a szeretet a lányai iránt, nagyon szerette őket. A kislányok nőttek, Enikő, aki egész nap velük volt, kimerült, alig várta, hogy este hazajöjjön a férje a munkából, és kicsit könnyítsen rajta. Álmodozott a pihenésről, egy kis szünetről, kimerült.
– Elegem van már mindebből – mondta egy nap a férjének. – Egy percet sem tudok magamra fordítani, mindenhova felmásznak, folyton figyelnem kell rájuk. Bárcsak elmennél szabadságra – panaszkodott a felesége.
– Enikő, tudod, most nem engedhetem meg magamnak a szabadságot, sok a munka. Ráadásul én egyedül tartom el a családot. Ki gondoskodna a jólétünkről? Tudom, hogy fáradt vagy, de amennyit tudok, segítek.
András tényleg minden nap a munkából hazatérve elvitte a kislányokat sétálni, hogy a felesége pihenhessen, vagy ha rossz volt az idő, a szobában játszott velük.
Egy nap hazajött a munkából, kinyitotta az ajtót, és rögtön meghallotta a lányok hangos sírását. Berohant a szobába, ahol Enikő a kanapén aludt. Megrázta, és kiderült, hogy részeg.
Gyorsan megnyugtatta a kislányokat, megetette őket, és úgy döntött, később beszél a feleségével. Amikor lefek
