Zita a házuk előtti padon ült, és egy darab “Balaton” csokoládét evett, ami gyerekkora óta a kedvence volt. A családnak nagy, kétszintes háza van, apja építőmérnök, így gyorsan felhúzták a családi házat. Zitának van egy idősebb nővére, Viktória, aki tizenhét éves, és bár közöttük szoros a kapcsolat, Viktória gyakran vigyáz a húgára, segít neki, és ha szükséges, meg is védi.
Zita befejezte a csokoládét, és mélyet sóhajtott. Egy ismeretlen bánat fogta el a lányt, aki lassan felnőtt – szerelmes lett. Mi ebben a különös? Hiszen tizenöt éves lányok már gyakran szerelmesek, sőt, néha tizenkét-három évesen is megtörténik…
“Bárcsak az osztálytársamba vagy Pisti ebbe lettem volna szerelmes, akibe minden lány odavan, még a gimnazisták is, mert jóképű és magas. De nekem épp apám barátjába, Máté bácsiba kellett beleszeretnem. Istenem, mi lesz most?” – aggódott Zita, és irigykedett az osztálytársnőire, akik fiúkról meséltek, nem felnőtt férfiakról.
Éppen most érkeztek vendégek: Máté bácsi a feleségével, Zsófiával, és lányukkal, Annával, aki két évvel fiatalabb Zitánál. A két család generációk óta barátkozik, még a nagyszülők idejéből, és most is apja jó barátja Máténak, a feleségek is meleg kapcsolatot ápolnak.
Zita tudta, hogy Zsófia néni kedves és becsületes nő, aki szereti a férjét, de ez most nem tetszett neki. Nem is értette, mi történik vele, míg egy nap Viktória meg nem ragadta a kezét, és el nem vitte a kertbe, a padhoz. Akkor ünnepelték éppen az anyjuk születésnapját.
“Zita, mi van veled?” – kérdezte aggodalmasan a nővér.
“Semmi, miről beszélsz?” – tett ártatlan arcot a kisebbik.
“Te… Máté bácsiba vagy szerelmes?” – Viktória rémülten bámult rá, várakozva a válaszra.
“Igen, és neked irigy?” – válaszolta hirtelen Zita, és elsírta magát.
Máté bácsiba három hónapja volt szerelmes, mióta a házuknál ünnepelték a születésnapját. Vidám és boldog volt. Zita elcsodálkozott, amikor az anyjával táncolt. De ő azt szerette volna, ha vele táncolna így. Nevetett, örült, viccelődött. Kínos volt, hogy beleszeretett, és furcsa érzés fogta el.
Most az okos Viktória rájött. Kellemetlenül érezte magát, szégyellte, hogy a nővére tudja, miközben azt hitte, senki sem sejti. Viktória először ideges volt, de aztán váratlanul átölelte a húgát, és lágyan súgta:
“Te kis bolond… Nem baj, ez elmúlik idővel.”
Zita azonnal abbahagyta a sértődést, míg Viktória letörölte a könnyeit. De pont ekkor anyukájuk jött oda, és aggódva kérdezte:
“Zitkám, mi történt?”
“Semmi, anya, megijedt egy darázstól, majdnem megcsípte az arcát” – hazudott a nővér.
“Á, értem. Óvatosan, most sok a darázs” – mondta az anyja, és távozott.
Az idő múlott, de Zita érzései Máté bácsi iránt nem múltak el. Jól tanult az iskolában, jó kapcsolata volt az osztálytársaival, a fiúk körülötte levegőt sem kaptak, hiszen szép lány volt, de nem viszonozta az érzéseiket. Elmegy iskolai bulikra, táncolt fiúkkal, kapott szerelmes leveleket. A gimnázium felsőbb osztályaiban randizni is kezdett. De mindig tudta, hogy Máté bácsi a szíve lovagja marad.
Tizenegyedikben végleg felnőttnek érezte magát, és komolyan elgondolkodott:
“Ki kell vernem a fejemből ezt a szerelmet Máté bácsi iránt. Ez csak az első szerelem, és azt mondják, az mindig boldogtalan.” – De nem tudott szabadulni tőle. – “Mintha kettős életet élnék, az egyikben ott a családom, a barátaim, a másikban meg Máté bácsi. Ez így nem helyes. Viktória akkor azt mondta, elmúlik, de nekem nem múlt el.”
Eljött az érettségi és a pályaválasztás ideje. Nem tudta, merre menjen. Ahogy sok lány hasonló helyzetben, tanácstalanul állt a döntés előtt. Gondolt a pszichológiára, de eszébe jutott, hogy gyermekkora óta orvos szeretett volna lenni. Ez a vágy győzött. Kitűnő eredménnyel érettségizett, könnyen felvették az orvosi egyetemre.
Anna, Máté bácsi lánya hívta fel, akit Zita nem szeretett különösebben, mert Anna minden nap a közelében lehetett, ahogy Zsófia néni is. Zita már a harmadik évét kezdte az egyetemen.
“Szia, Zita” – hallotta Anna hangját – “anya kérésére hívlak, szombaton van a születésnapja, gyere el a szüleiddel a nyaralónkba. Ott lesz a buli.”
“Köszönöm, Anna, rendben, elmegyek” – válaszolta automatikusan.
Zsófia néni szorgalmas és barátságos volt, kiváló háziasszony, olyan ételeket főzött, hogy csak na. Mindenki szeretett hozzájuk járni. Tudták, hogy Zsófia mindent megtesz. Máté bácsi pedig tökéletesen grillezett, soha nem égett oda a hús.
Máténak és Zsófiának nem volt sok rokonuk, inkább barátok jártak hozzájuk. Tíz ember körül voltak, a házigazdákat nem számítva. A bőséges lakoma után Zita kiment a házból. Ősz volt, és a hűs levegő jól esett neki a fullasztó lakoma után. Egy kis asztalnál állt, körbenézett a szép, gondozott udvaron, a virágok még nem hervadtak el teljesen, voltak, amelyek késő őszig kitartottak.
“Itt a kedvence
