**Baráti találkozás**
Második osztályba már másik faluba járt Jancsi, új iskolába. Hallotta, ahogy apja mondta anyjának:
“Zsófi, megkaptam a levelet Karcsi bácsitól, a katonaidejemből. Emlékszel, meséltem már, hogy ő hordozott, amikor eltört a lábam a gyakorlaton.”
“És akkor mi van?” – kérdezte Erzsi, de Jancsi apja csak hallgatott, mintha titkolózna. “Gábor, miért hallgatsz? Mi lesz?”
“Hát, Karcsi azt írja, költözzünk át hozzájuk a faluba. Jól élnek, és kell nekik egy szerelő, én pedig az vagyok. Neked, Erzsi, állatorvosként is találna munkát. Itt meg a gazdaság összeomlik, a jóskapitány csak iszik, mindent elhanyagol.”
“Hát, lehet, hogy jobb is így. Nekem is elege van belőle” – bólintott Erzsi.
Átköltöztek. A második osztályban Jancsi Pistikével ült egy padban, egy izmos, szeleburdi kisfiúval, akinek pecsétjei voltak az orrán. Rögtön jó barátok lettek. Elöttük ült Zsuzsi, szőke, göndör hajú kislány, hosszú lófarokban. Ő Pisti szomszédja volt, így együtt jártak iskolába. Pisti mindig megvédte, és komolyan mondta Jancsinak:
“Zsuzsi a feleségem lesz, ha felnövünk!” – Jancsi nevetett ezen – “Hát, majd ha megnövünk!”
De Pisti mindig elvette Zsuzsi táskáját, és hárman együtt mentek haza. Jancsinak tetszett az új falu. Gyorsan barátkozott, utánaszaladt a tanulásnak, hogy minél hamarabb kijöhessen játszani. A falusi gyerekekkel mindent megpróbáltak, mindenhová ellopták magukat.
Három év telt el így. Aztán váratlanul beteg lett Jancsi anyja, és nem sokkal később meghalt. Jancsi zokogva húzódott a sarokba.
“Hogyan lesz anya nélkül?” – gondolta, és szívét szorongatta a fájdalom.
Erzsit eltemették, Gábor és Jancsi ketten maradtak. Persze, anya nélkül minden más volt. Apu levest főzött, de nem ízlett. Nem nézte meg Jancsi leckéit, egész nap dolgozott, este fáradtan jött haza, még a konyhában is dolgoznia kellett.
Fél év múlva Gábor hazahozott egy új asszonyt a szomszéd faluból.
“Fiam, ez itt Mária, mostantól velünk él. Figyeld meg, amit mond!” – mondta apja, megveregetve Jancsi fejét.
De Jancsinak nem tetszett Mária. Még Pisti és Zsuzsi is sajnálták.
“Anyám azt mondja, hogy a mostohád gonosz” – súgta Zsuzsi – “Hallottam, ahogy a szomszéddal beszélt. Azt mondták, senki sem akart feleségül venni abban a faluban, csak apád vágott bele, anélkül, hogy ismerte volna.”
“Ne beszélj már hülyeséget, Zsuzsi” – védte meg Pistike Máriát, de Jancsi tudta, hogy soha nem fog szeretni úgy, mint anyját.
“Majd meglátjuk” – felelte Jancsi felnőttes komolysággal, a barátai pedig figyelmesen néztek rá.
A falubeliek bizseregtek egy kicsit, aztán abbahagyták. Mária nem törődött Jancsival, neki nem volt saját gyereke. Amit csinált, hogy tanult, nem érdekelte, de Jancsi érezte, hogy nem szereti őt.
Aztán megszült egy fiút, Pálkát. Most már minden figyelem a csecsemőre irányult, apja is örült neki, Jancsira senki sem figyelt. Felesleges lett, senkinek sem kellett. Egy este véletlenül meghallotta, ahogy Mária panaszkodikÉs amikor az évek múltán Jancsi is boldog családot alapított Katalinnal, ráébredt, hogy a nehézségek ellenére minden a helyére került, ahogyan annak lennie kell.
