FEDDOR ÉS EGY IDEGEN GYEREK

Borbéla sohasem gyűlölte a nevetést, csak nem fogadta el. Micsoda apja lehet neki? Soha volt neki apja, ezt a „Fodor történetet” sem ismerte be. De a mamája miatt az első napon elrejtette keserűségét. Már az ötödik osztályban is értette, hogy édesanyjának a család hiányzik, hogy valaki gondoskodjon róla. Fodor nem rossz ember, csak hallgatag. De idegen. Borbéla számára szinte nem létezett. Ejtett amolyan apja, mint a jó barátnőjének, a húga, Zsófia anyja.
Fodor pedig úgy tett, mintha Borbéla bármilyen kifutó lenne, természetesnek vette létezését, és már csak az apja vágyával a fejében próbált hajítani, hogy Endrétől legyen vele egy valódi fia. A házasságuk gyorsan és halkan megtörtént. Két lakásból egy nagyobbat építettek, Borbéla számára szobát kapott, és közöttük a „rossz béke” helyeskedett. A kis ebéd után a lány azonnal kászálódott a szobájába, Fodor pedig nem keresett vele közelebbi kapcsolatot.
Endrének terhességének híre mindenkinek örömére szolgált. Borbéla unikális testvért, Fodor pedig fiúgyermeket várt, de szerencsétlen történés lüktetett tovább, nem új életet, hanem egy agyrákot teremtett a felesége fejében. Életében Borbéla már tizenkét évesen megszabaddá vált, s a végébe otthon haza.
Még nem töprengett a jövőjére, úgy roskadt meg a borzalom alatt, amikor hallotta anyja Zsófi édesanyjának a sírását a konyhában, aki, mintha magyarázatot keresett volna:
– Elvett volna, mert Endrét testvéremnek hívtam, de hiszen mi magunk sem tudjuk, mit csinálunk. Egyszer betonozzuk rám a padlót, mint ezek a részegek. Nem bírnánk. És más özvegyei sincs nekünk.
Borbéla nem akart hallgatózni, de meghallotta, hogy a gyámügyek megkeresték őt, hogy „elvontassák a gyerekházba”. Apapéldája annyit harcolt, hogy néhány napot nyerjen, amíg családot kereshet Endrének. Ilyen a beszélgetés idevaló.
– Borbéla, beszélnünk kell – kezdte reggel Fodor.
– Nem kell, már tudom, hogy eljön a gyerekháza.
– Egy másik kérdés felől beszélek. Ha nincs ellenvetésed, szeretném gondoskodni rólad, mivel ez a házasságunk, és esetleg ezt meg lehet oldani, de csak akkor, ha magad is úgy akarod. Tudom, hogy nem vagyok jó apa, de nem tudlak elvinni. Nem tudom. Próbáljuk meg. Érdeke a már elhunyt Éldét is.
Még nem képzelte el, hogy egy felnőtt férfi sír. Fodor nem sír, csak fagyos marad, de most… közelebb ment, megölelte, és mintha ő maga lenne a gyermek.
Mind a kettőjük életét kibírta. Bárki kivel kiapadó, a szerencsétlen kezdésekből a két fél is keményebb lett. Életüket rendezték, megtanultak gulyáslevest főzni. Megegyeztek a beszélgetéseket.
Fodor nem sok esélyt hagyott a szóban, de Borbéla hozzászokott. Köszönő, tisztelő, igazságos ember volt. Nem egyszer szállt ki mások ellenére is a gyerekeket érdekében. Még hómagot is hozott, vagy két jegyet vett nekik a elszakadt filmfesztiválra. Időnként megjelent unokatesóik, Zsófi is, és az élet elindult.
Fodor tanácskozott az iskolában, leválasztott egy kis részt a fizetéséből, és soha nem kérte a részleteket. Borbéla próbálta nekik találni a megfelelő helyet, de soha nem nevezte őt „apának”, tudva, hogy számára ő a másik gyermek.
Nem maga jutott ehhez a döntéshez, hanem az emberek találták meg neki, mert a kisbabát szekerbörölve „támogatták”. Mikor tizennégy éves lett, Fodor ismét beszélni vágyott, ezúttal a házasságáról. Munkahelyén baráti kapcsolat alakult ki egy nővel, és egy gyerek lesz.
– Elköltözhetnék hozzá, de nem tudsz te még magadat elvenni. És a gyámügyek sem lennének barátságos. Még együtt élhetnénk, de szűk lenne. Csak egy szobája van a munkahelyén. Ha pedig hozzánk jön, akkor el fogjátok bírni?
Külsőleg kifogástalanul mindig megvolt, de Réka ment végig a házban, mintha pénzöst lenne, feledte magzatát, Fodor pedig vidám, Borbéla viszont igyekezett megoldani a konfliktusai. Valahogy neki tartott, mintha nem lett volna pubertása, hanem ameddig az anyja élt, úgy felnőtt.
Réka megpróbálta kihordani a szobát, hogy ha Fodor kimegy, elmosolyodása nem marad meg. Már akkor is utálta a másik gyermek, a gyermek gyerekét.
Amikor Réka rájött, hogy Borbéla semmit nem mond Fodor, akkor már szavakkal is utálta.
Fodor ismét a régi taktikát használta: kevesebb bajt okozott, ha tűrte. Néhány hónappal azután, hogy Réka Fodorfi úgy mondta neki, Borbéla újra együttes reméletet nyújtott.
Réka viselkedése azonban egyre rosszabb lett. Betiltotta Zsófia látogatásait Stasik számára, és Réka rokonaival az életet is kivette. Fizetési kérdéseket mindenhol ő irányított. Borbéla már nem is kapott hozzányúlható pénzt.
Ezért kénytelen volt Réka részvétét kérni, amit borzalmasan gyalázott.
Borbéla nem panaszkodott Fodor, nem akarta a veszekedések oka lenni. Nézte, hogy Fodor boldoggá vált, és ismét megtörték a szemei. Látta, hogy szereti a fia.
Egyszer véletlenül megtudta, hogy Borbéla iskolában nem evett. Már a kilencedik osztályt játszotta, gyakran maradt vissza, sportolni is, ezért napokig éhes volt. A pénz a széfbe volt, nem a kártyában.
A tanítója szidta:
– Fodor mér legyen Borbéla javát képzel. Divattermészetes, de már száznyi lehet. Hamarosan összeesik. Az iskola kéne megint az irása.
Mikor Fodor rájött, hogy elveszítette a pénzt, és nem bírta megkapni anyjától, keserűen korolta, de Borbélat is szidta.
– Fiú, neked is meg kell tanulni. A te hallgatásod miatt. A te számládon lesz annyi, amennyit magamat kapsz. És havi pénzt is azonnal fizetek. Jó?
Borbéla nem is hallotta, csak az a szó hallatszott: „fiú”! Nem volt számára idegen neki, pedig számára is mély nyomot hagyott.
Réka teljes dühben kereste, hogy a pénz kezében tartott el, mert „a közös kasszához tartozik” vagy azzá nyilvánította, hogy a pénz, mint a szennyvíz, széttömődött.
Amikor újra utaztak, Réka megpróbált menetelni, mert a pénz kevesebbet adott neki.
– Ugye, amint nyári pihenésre megyek, majd elindulunk. Khi, a tengerhez.
Ez a vita folytatódott pár évig. Réka elutasító, Fodor pedig szilíciumból állt ki Borbéla érdekében. Borbéla tudta, hogy kiváltó oka a keserűség, de remény volt benne, hogy ő és Zsófi is oktatásra nyúlhat, lehetne nekik sajátik. Zsófi apja neki is kihúzta a lábát, és elment.
De a jövő veszett. Zsófi közvetlenül után az iskolázási ünnepségtől férjhez ment. Általában az első kört választotta, mert nem bírta az anyjával. Borbélanak más tervei voltak, például, hogy a fiúiskola is szakmai lehetősége van. Fodor nem is támogatta, de tudta, hogy Borbéla kifutóval rendelkezik. A lakhatást és az oklevelet próbálta elérni, de Réka minden értelem ellenére állította meg.
– Mire neki? Vele nőnek fel az ágya, az inge, a kaja.
A megoldás azonban nem várt. Fodor egy jó lakása volt szomszéd városában, Debrecenben, ahol Borbéla titokban vágyott. Ott volt egy iskolának, Debreceni Szolgáltatások Egyetem, ahová nem akaródzott, mivel a betéti oktatás túl drága lenne, és nincs saját ingatlan.
Fodor a lakást átadta neki és a számláról is rendelte, hogy elég legyen, hogy Borbéla tanulhasson. Maga ment vele, hogy segítsen áthelyezni, papírokat adni. Nemcsak segíteni akart, de menekülni is a feleségtől, aki dühöngött.
Minden szomszédhoz elment a lakásban, kérte, hogy figyeljék Borbéla, ne bántsanak meg.
– A papa neked jó ember – mondta a szomszédasszonyok.
– Igen, szép apa – bólintott Borbéla.
Minden menyegző parlagon hagy egy pillanatot, amikor könnyet könnyedhet el. Borbéla menyegzőjén az ő apa és felesége volt ez a pillanat.
Fodor néhány óráig mindenkit izgatott. A menyasszony csak akkor ment el, ha az apja odaért. De a kocsi megrepedt, új autót ajándékozott, mint menyegződijt. Mégsem késlekedett el.
Az életben minden időben megesik, aki sokat szól, de keveset mond.