**Oktober 12., Kedd**
Az öregasszony, Molnár Anna, egyedül él, és állandóan panaszkodik a szomszédoknak a hálátlan lányára és unokájára, akik magára hagyták.
„Én minden percüket nekik szenteltem, de a legközelebbiek érzéketlenül otthagytak a végzethez,” sóhajt fel keserűen.
Molnár Anna még erős idős asszony, de arról nem beszél, hogy a lánya, Borbála, havonta küld pénzt, és az unokája, Lili, sokszor próbált békülni vele. De a mama feltételt szabott: csak akkor, ha Lili elválik a férjétől, Dávidtól. Lili mindig keserűen felsóhajt, és távozik.
Lilinek most már saját családja van. Dáviddal együtt végeztek az egyetemen, jó állásuk van. A férj anyjánál laknak, de tervezik, hogy jelzáloghitelből vesznek egy lakást, főleg, hogy várják a kisbabát.
Ahogy Dávidhoz ment feleségül, az külön történet. Anna micsoda kínozásoknak tette ki őt!
Egy este Lili hazaérkezett, és boldogan jelentette be:
„Anyu, Mama, mi Dáviddal összeházasodunk!” Tizenkilenc éves volt, az egész élet előtte állt, és boldogságában nevetett.
A nagymama lassan felemelte a fejét, mintha nem hinné a fülének. Borbála csak lehajtotta a fejét, és hallgatott. Lili nem értette, miért nem örülnek neki.
„Nem hallottátok, mit mondtam? Férjhez megyek!”
„Ez nem lesz!” – vágott közbe élesen Anna. – „Férjhez megy, hát persze!” Lilinek egy csapattal elszállt a kedve.
„Hogyhogy nem lesz? Mama, mi van veled? Anyu…” – csöndben megállt. – „Azt hittem, örülni fogtok, de ehelyett…”
„Te talán terhes vagy?” – kérdezte szigorúan a nagymama.
„Nem, miért gondolod? Ha valaki férjhez megy, akkor rögtön terhes?”
Borbála hallgatott, kerülte a lányát.
„Hát akkor hagyd ezt a házassági tervet az egyetem végéig. Ülj le vacsorázni.”
„Nem kérek, Dáviddal már ettünk pizzát.” – válaszolta Lili zavartan.
Furcsa volt, hogy anyja csendben marad. Olyan vágyakozással rohant haza, hogy megossza örömét, és most…
„Anyu, te miért nem szólsz semmit?”
Borbála mintha felocsúdott volna, összeráncolta a homlokát, majd rémülten a nagymamára pillantott.
„Lili… A mama igazat mond. Túl korai még, fejezd be az egyetemet. Manapság nem divat ilyen fiatalon férjhez menni.” – mondta szomorú mosollyal.
„Anyu, nem érdekel a divat! Mi Dáviddal szeretjük egymást, megházasodunk, és elvégzünk mindent. Nem hagyjuk magunkat meggátolni.”
Anna ezt nem hagyta, és mérgesen rávágta a lányára:
„Na látod, mit értél el? Pont olyan lesz, mint te! Egy filléres diákhoz akar feleségül menni, mint te akartál anno. Szerencse, hogy én megállítottalak!”
Lili nem értette. Sosem látta az apját, és most anyjára meredt, amint lehajtotta a fejét.
„Mama, anyu is férjhez akart menni? Az apámhoz?” – kérdezte gyanakvóan.
A nagymama megvetően válaszolt:
„Kihez? Egy rongyos egyetemistahez! Persze, hogy megtiltottam!”
„De miért rongyos? Most már üzlete van!” – szólt közbe halkan Borbála.
„Te beszélsz vele?” – csodálkozott Anna.
„Igen, felkeresett a közösségi oldalakon. De ő máshol él.”
Lili sokkot kapott.
„Anyu, mesélj már! Mindig azt mondtátok, hogy otthagyott, amikor megtudta, hogy várandós vagy. De ti össze akartatok házasodni?”
Anyja és nagyanyja összenéztek, Borbála behunytBorbála mélyet lélegzett, aztán bátran felnézett a lányára, és mosolyogva mondta: „Most már mindegy, Lili, csak légy te boldog, és soha ne engedj másoknak irányítani a szívedet.”
