A zord élet
A válás és a lakás felosztása után Eszternek a város szélére kellett költöznie. Két szobás lakást kapott, ami évek óta nem látták festéket. Legalább a benyomás ez volt. De ő olyan nő volt, akit nem ijeszt meg semmi – megedződött a zsarnok férje mellett.
Sok lakást megnézett, de mind túl drága volt. Ez volt az egyetlen, ami belefért.
– A nagymamám lakott itt – mondta a csinos, fiatal lány. – A szüleim magukhoz vették, nagyon beteg, úgyhogy eladták a lakást. Kicsit messze van. Nem nekem való. Főleg, mert apu ígért plusz pénzt, hogy közel vegyek hozzájuk.
Eszter figyelmesen hallgatta, miközben a lány folytatta:
– Tudom, nincs felújítva, de ha tetszik, alkudhatunk az áron.
Így lett Eszter a lakás új tulajdonosa, akinek elsírta magát a felújítás miatt. Másik előny, hogy az irodája, ahol dolgozott, csak három villamosmegállóra volt. Így kb. negyven perc volt az út.
Gábor, Eszter volt férje, igazi zsarnok volt. Csak később jött rá, öt év házasság és egy fiú után. A válásról az utolsó veszekedés után döntött. Otthonügyes nő volt, mindig rend és kényelem uralkodott a házban. De ha Gábor ittasan jött haza, minden repült a levegőben. Tányérok, vázák, ruhák.
– Miért ülsz? Kelj fel és takaríts! – ordította Gábor, mikor kijózanodott.
Imádta nézni, ahogy Eszter takarít, pedig a lakás nem volt kicsi. Egyszer megvette a szomszéd lakást is, így két szobásból négy lett. Eszter mindent otthonossá tett, imádott főzni, de a férje dühkitöréseit nem bírta. Félt is tőle – hála istennek, még nem ütötte meg.
Először ritkán történtek, de az évek múlásával egyre gyakrabban. Mikor a fiuk felvételizett a pécsi egyetemre, végleg elhatározta a válást. Sok mindenen ment keresztül, de végre egyedül volt a lakásban. Ügyelt rá, hogy Gábor ne tudja meg, hol lakik. A pénz épp elég volt a lakásra és maradt felújításra is. Két heti szabadságot vett ki, hogy rendbe hozza a helyet.
– Majd én csinálom a festést. A vízvezeték rendben van, látszik, hogy nemrég cserélték. Tapétázni, festeni, azt meg tudom. Ha kell, kerítek egy szakembert. A feszített mennyezet kellene elsőként – nézett fel a koromfoltos mennyezetre.
A feszített mennyezetes szakembert gyorsan talált, és pár nap alatt kész is volt. Vásárolt tapétát, ragasztót. Lendületesen nekiállt, hiszen magának dolgozott. A tapétázásban segített a barátnője, Kinga. Mikor végeztek, mindketten örültek.
– Hát, Eszti, most már szép nálad. Világos, tiszta, kényelmes. Csak a padlót kellene lecserélni, világos lamináltal. Megmondom az én Gergőmnek, ő ezt jól csinálja. Nálunk is ő rakta le, gyönyörű. Sokkal olcsóbban megússza. Ő hozza is a cuccokat.
– Ja, igaz, Kinga, de a padló előtt még a radiátort kellene befestenem, nem tetszik a színe, olyan lesz, mint a fal.
– Rendben, hazamegyek, beszélek a férjemmel. Az ünnepi lakásavatást majd akkor tartjuk, mikor minden kész lesz – nevetett Kinga.
A ház közelében volt egy kis építőanyag-bolt, oda még nem ment be Eszter. De a festéket ott is vehette, nem kellett nagy áruházba mennie. A bolt félig sötét volt.
– Spórolnak a villanyon? – futott át az agyán.
A pult mögött egy bödön fölé hajolva állt az eladó, egyhangúan kevergetve valamit.
– Jó napot – köszönt Eszter, és az eladó felemelte a fejét.
Akkor teljesen megnémult. Egy szőke, kék szemű férfi állt előtte, úgy nézett ki, mint valami színész. Még a rossz fényben is tisztán látta. Eszébe jutott, milyen gondolatokkal érkezett. Arra gondolt, vajon mit kínálhat neki a város széle. És itt, kiderült…
– Jó napot – válaszolta a férfi. – Miben segíthetek?
– Festék… van önöknek elefántcsont színű festék?
– Milyen festék kell? Email, olajos…
– Hát, nem tudom.
Az eladó az állványhoz vezette, és különböző dobozokat mutogatva magyarázta:
– Ez itt fára jó, ezzel meg a csöveket lehet festeni…
– Hát, nekem a radiátort kell – válaszolta Eszter.
Az eladó odatett egy dobozt, Eszter kifizette, és kirohant a boltból. Felmenet a lépcsőn, mindenféle szidással illette magát, amiért nem mert beszélgetni a csinos férfival.
– Mindig így járok. Ha valaki tetszik, rögtön elvesztem. Pedig volt mire ráhagyni!
Már arról álmodozott, hogy megkéri, segítsen festeni, de ez csak álom maradt. Rohamosan nekilátott a munkának, és esteEszter már érezte, hogy Sándor keze melegen megfogta az övét, és abban a pillanatban tudta, hogy végre otthon érzi magát.
