Azt hiszi most már Zsófi, hogy a nők, akik fiatalon váltak el és egész életüket férj nélkül éltek, sokkal boldogabbak. Így gondolja, a saját kis tornyából és élettapasztalataiból kiindulva.
“Lehet, valaki nem ért velem egyet,” mondta barátnőjének, Évikenek, “de én most már így látom.”
“Talán,” habozott Évike, “de szerintem mindenkinek más a sorsa, nem lehet általánosítani. Van, aki az első házasságában volt boldogtalan, de a másodikban megtalálja a szerencséjét, vagy akár a harmadikban.”
“Lehet, nem vitatkozom, de én maradok a véleményemnél,” mondta Zsófi. “Ha az én esetemet nézzük, akkor én egy hatalmas stresszen mentem keresztül, és még csak most jön az öregkor, ő meg összetaposta az érzéseimet. Most már senkiben sem bízok.”
Zsófi, férje, Gábor, a vele egy lépcsőházban élő anyósa, és tizennégy éves fia, Bence, otthon ünnepelték a szilvesztert. Minden szép volt, Zsófi már estefelé megterített, anyósa segített, így családiasan köszöntötték az új évet. Január elsején későn ébredtek, mert sokáig fenn maradtak, és még az ablakon túl is tombolt a zaj, petárdák durrogtak, tüzijáték csillogott. Igaz, anyós hamarabb hazament.
Ez az év Zsófi számára nehéz és váratlanul kezdődött. A január elsejei ebéd után a férje eltűnt. Beült a kocsijába, és elhajtott valahová anélkül, hogy bárkinek szót szólt volna. Egyszerűen csak eltűnt.
Amikor leszállt az éj, Zsófi nem tudott aludni. Aggódott, rossz gondolatok gyötörték.
“Mi van, hogyha Gábor balesetet szenvedett?” – a feje szinte megreccsent a gondolatok súlyától.
Várt, hogy hátha valaki felhívja és legalább mond valamit a férjéről. De csend volt. Gábor telefonja elérhetetlen. Az egész éjjel virrasztott, reggel fejfájással és magas vérnyomással alig bírt felkelni. Felforralta a vizet a teához. Letelt egy kis idő, Bence még aludt, amikor a telefonján egy üzenet érkezett a férjétől: „Ne keress, elmentem tőled.”
A keze remegett, a szíve megállt, nem tudta, mit tegyen.
“Odamegyek anyóshoz, megmutatom neki az üzenetet,” gondolta, de aztán arra jutott: “Minek bántsam őt most?”
De aztán eszébe jutott:
“Vagy mégis, hátha együtt állnak? Nem, elmegyek és megmutatom.” – Elhatározóan átment a szomszédba és becsengetett.
“Nézd csak, milyen üzenetet küldött a fiad,” mondta sértődötten.
“Zsófika, ez nem lehet igaz, hiszen ő soha semmi ilyet nem mondott. Te pedig nem vettél észre semmit?” – lepődött meg őszintén anyós.
“Nem, de azt gondoltam, hogy te is a fiad oldalán állsz.”
“Dehogyis, Zsófi, hát én? Ha tudtam volna, kiszellőztettem volna az agyát. De látom, most már késő,” hallgatott egy kicsit, a keze is remegett. “De ne gondold, én mindig melletted állok, és nem ismerem el azt a… ” – egy csúnyát mondott.
Zsófi rájött, hogy anyós sem tudott semmiről, de megnyugodott, hogy Gábor életben van. Már mindenféle rémséget képzelt.
Nem volt étváDe aztán rájött, hogy egyedül is képes feldobni magát, és Bencével együtt kinevette az egész történetet, mintha csak egy rossz vicc lett volna.
