Végre Gábor és Zsófia beköltöztek a nagy házukba. A hatalmas, kétszintes otthon pont jó nekik, hiszen há gyermekük van – mindenkinek saját szobája, mindenki boldog. Igaz, a kicsi Boglárka még nem igazán érti, mit jelent neki a saját szoba, hiszen csak másfél éves.
– Köszönöm, drágám, ez csoda! Jó érzés, hogy ennek a nagy háznak a gazdája vagyok. Persze, a fiúk úgy szaladgálnak, mintha futóverseny lenne, de hát gyerekek – örült Zsófia.
Később persze rájött, hogy egy nagy házat rendben tartani nem kis munka, főleg három gyerekkel. Ádám hét éves, Pityu négy, és ott van még a kis Boglárka.
Este, mosogatás közben, míg a gyerekek játszottak és Gábor a kanapén tévézett, megszólalt a telefonja.
– Szia, Péter! – hallotta Zsófia a férje hangját. – Minden oké, nálunk minden rendben, nálad hogy van?
Zsófia rájött, hogy a férje öccse, Péter hívja, aki egy másik városban él az anyukájukkal. Bár Péter már harminc éves, még mindig nőtlen, és nem igazán siet az esküvővel. A beszélgetés után Gábor vidáman közölte:
– Péter meghívott az esküvőjére, összeházasodik.
– Tényleg? – lepődött meg Zsófia. – Azt hittem, soha nem nőséül meg. Neki így is jó: jóképű, a nők meg bolondulnak érte, anyuka meg megfőzi a vacsorát és kimos neki. Nem is rossz élet. Igaz, a munkája nem túl komoly, bár elvégezte az egyetemet. Kicsit még mindig olyan, mint egy nagygyerek.
Gábor hallgatott, gondolkozott.
– Te viszont keményen dolgozó, ambiciózus ember vagy – folytatta Zsófia. – Teljesen mások vagytok a bátyáddal. Péter még mindig a szórakozóhelyen dolgozik?
– Igen, DJ-ként – válaszolta Gábor.
– És ki a menyasszonya?
– Nem sok részletet mondott, csak annyit, hogy Editnek hívják, alsós tanító.
Zsófia leült a férje mellé, látta, hogy valamin töri a fejét.
– És hol fognak lakni? Van Editnek lakása?
– Na, erre akartam kilyukadni – nézett rá Gábor. – Mit szólnál, ha anya költözne hozzánk? Neki csak egy szobás lakása van, abban nem férnek el. Nálunk meg hely bőven van.
Zsófia hallgatott, mérlegelte az anyós-élet lehetőségeit. Gábor is aggódott, mit válaszol a felesége.
Végül Zsófia megrázta göndör haját és így szólt:
– Tudod mit? Nem ellenzem. Segítene a gyerekekkel.
– Te vagy a legjobb, imádlak! – csókolta meg a férje az arcán.
Zsófia nem ismerte igazán a anyósa, Ilonka néni személyiségét. Néha eljött hozzájuk, de csak rövid időre, egy éjszakára, és ilyen rövid idő alatt nem lehet megismerni valakit. De ha együtt kell élni, az más dolog. Utoljára a kis Boglárka keresztelőjén volt náluk, de akkor is csak pár napot töltött velük.
Ilonka néni közel hatvan éves, barátságos, nyugodt, takarékos asszony. Udvarias Zsófiához is, és imádja az unokákat. Persze Zsófia így gondolkodott:
– Lehetetlen, hogy anyósom ennyire tökéletes legyen, biztos van benne valami kisördög. Na, majd meglátjuk…
Ezek a gondolatok kísérték Zsófiát két hónapig, amíg Gábornak nem kellett egyedül elutaznia a bátyja esküvőjére. Zsófia nem tudott vele menni, mert Boglárka beteg lett. Így ő maradt a gyerekekkel.
Három nap múlva visszajött a férje – az anyjával együtt.
– Na, ennyi – gondolta Zsófia. – Nincs visszaút. Most már egyel többen leszünk a családban.
Ilonka néni nem üres kézzel érkezett. Azon kívül, hogy a holmijait hozta, mindenkinek hozott ajándékot. Boglárkának egy nagy babát, Ádámnak és Pityunak pedig egy-egy hatalmas autót. Aznap este sokat beszélgettek, Gábor mesélte, milyen volt az esküvő.
– Edit egy rendes lány. Okos és csinos, kezébe vette a bátyámat, és hihetetlen, de mindenben hallgat rá, pedig fiatalabb nála.
Ilonka néni bólogatott és támogatta a fiát. Zsófia semmi rosszat nem hallott a másik menyecskéről, sőt, titkban meg is dicsérte. Ilonkának külön szobát rendeztek be, amiért nagyon örült.
Az első héten Zsófia figyelte az anyóst, de Ilonka szinte tökéletes nagymama volt. Mesélt az unokáknak, játékokkal fejlesztette őket, segített takarítani, néha főzött.
– Anyu, a nagymama megtanított kötni a cipőfűzőmet! – dicsekedett Pityu.
– Én meg már folyékonyan olvasok – büszkélkedett Ádám, aki ősszel megy iskolába. – A nagyi tanít velem.
Zsófia eleinte elégedett volt az anyóssal. Már majdnem azt gondolta, hogy „az anyós nem tanít rosszra”. Minden csendes és nyugodt volt. Aztán egy nap Ilonka így szólt:
– Zsófi, látom, kifáradsz a gyerekekkel. Hadd segítsek neked a konyhában! Majd én főzök. Úgy látom, nehéz neked mindent megoldani.
– Köszönöm, anya! – majdnem a nyakába ugrott Zsófia. – Sőt, örülök neki! A konyha rengeteg időt elvesz.
Gábor is jelen volt a beszélgetésnél.
– Anyu, hetente egyszer bevásárolunk, de ha valami kell, szólj, vagy rendelj haza. Amúgy, anyu, tudsz számítógépet használni?
– Egy kicsit igen, nem akarok lemaradni a világról – válaszolta szerényen Ilonka. – Azt hiszem, egy rendelést fel tudok adni.
Este együtt vacsoráztak, sült csirkét köretével. A gyerekek falatozták a köretet, ami Zsófiát meglepett, hiszen Ádám és Pityu általában nem szeretik. Ilonka néni finoman és változatosan főzött – Zsófia örült, hogy a– Amúgy, kedvesem – kuncogott Zsófia, ahogy lefeküdtek – a tiéd az első család, ahol az anyós éjszaka a klubban pörög, nappal meg a srácoknak köti a cipőfűzőjét.
