Ma rendkívül forró nap volt. A levegő állandóan, az aszfalt olvadt a lábunk alatt, és egyetlen vágyam volt, hogy minél hamarabb hazaérjek és bekapcsoljam a klimát. De előtte beugrottam a szupermarketbe, hogy vegyek valamit a vacsorához.
A parkolóban sétáltam a autók mellett, szüntelen hunyorogtam a napfénytől, amikor hirtelen valami furcsát éreztem. Megfordultam – és megláttam őt. Egy juhászkutya. Be volt zárva egy autóba, szenvedett a melegtől. Azonnal szorongás fogott el: az ablakok bepárásodtak a hőségtől, a kutya nehezen lélegzett, nyelve kilógott, szeme üveges volt. Látszott rajta – a kimerülés határán volt. Ha kint 30 fok van, egy autóban sokkal magasabb a hőmérséklet.
A szélvédőn észrevettem egy cetlit egy telefonszámmal. Felhívtam. Egy férfi vette fel. Próbáltam nyugodtan elmagyarázni:
„A kutyáját rosszul érzi a melegtől, azonnal jöjjön vissza, nyissa ki az ablakot!” De hidegen válaszolt:
– Hagytam neki vizet. Ez egyáltalán nem az ön dolga.
Valóban volt víz – de egy lezárt üvegben. Dühöngtem. Hogy a csudába ihatna a kutya egy zárt üvegből?! Nem tudtam tovább várni. Felkaptam egy közel lévő követ, és minden erőmből bevertem az ablakot. Az üveg csörömpölve széttört. A riasztó ordított az egész parkolón, de nem érdekelt.
Kihúztam a kutyát az autóból. Lefeküdt mellém, még mindig nehezen lélegzett, de már jobban volt. Meglocsoltam vízzel és segítséget hívtam.
Néhány perc múlva megérkezett az a „gazdi”. Az arcát torzította a düh:
– Mi a francot művel itt?! Ki fogom a rendőrséget hívni!
Amikor megérkeztek a rendőrök, történt valami, amit senki sem várt. Hát, hívta a rendőrséget. Csak éppen ők, miután meghallgatták mindkét felet és látták az állapotot, úgy döntöttek, hogy nem én szegtem meg a törvényt. Neki bírságot szabtak ki, állatkínzás miatt eljárást indítottak, nekem pedig megköszönték a segítségemet.
És a kutya?
Most velem van, otthon. Egy jóllakott, boldog hűséggomoly. Az a juhászkutya, aki tegnap majdnem meghalt valakinek a felelőtlenségéért, ma az lábaimnál alszik. És, tudják, újra beverném az ablakot. Kétség nélkül.
Nem értem ezeket a felelőtlen embereket, akik nem fogják fel, hogy az állatok ugyanolyan érző lények, mint mi, és törődésre van szükségük. Nem játékok!
