A kulcs zörgött a zárban, és Virág, csendben odabent, becsúszott a lakásba. A hall sötét volt, csak a konyhából szűrődött ki egy vékony fénycsík. A szülei még mindig nem aludtak, bár már rég éjfél múlt. Az utóbbi időben ez megszokottá vált – hosszú éjszakai beszélgetések zárt ajtók mögött. Általában halkan, de néha tompa veszekedésbe csapott át.
Virág levetette a cipőjét, letette a laptopos táskáját a folyosószekrényre, és lábujjhegyen becsoszogott a szobájába. Nem akarta elmagyarázni, miért késtek, bár jó okuk volt – a munkahelyi projekt sem akart összejönni, és már majdnem lejárt a határidő.
A falon át tompa beszélgetés hallatszott.
– Nem, Gábor, én így tovább nem bírom – mondta az anyja halkan, de az hangjában nyilvánvaló idegességgel. – Már múlt hónapban megígérted.
– Értem, Éva, de most nem jó rá az idő – mentegetőzött az apja.
Virág elfáradtan sóhajtott. Az utóbbi időben a szülei folyton veszekedtek valamin, de előtte úgy tettek, mintha minden rendben lenne. Persze, már ötven felett voltak, ő meg rég felnőtt, mégis kellemetlen volt tudatában lenni, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukban.
Levetkőzött, megmosta az arcát, és bevetette magát az ágyba, de az álom állandóan elkerülte. Egy és ugyanaz a gondolat járt a fejében: a testvére, Bence, külön élt egy másik városban, és ritkán látogatott haza. Ha a szülei el akarnak válni – ki kivel marad? Kié lesz a lakás? És miért titkolják a problémáikat?
A hangok a fal mögött nem csitultak. Virág kinyúlt az éjjeliszekrényhez, és megkereste a fülesét – zenével akarta elnyomni a másikok titkait. A keze hozzáért a telefonhoz, az leesett a szőnyegre. Amikor felvette, véletlenül kinyitotta a hangrögzítőt. Az ujya megállt a képernyő felett.
Mi van, ha… felveszi a beszélgetésüket? Csak hogy megtudja, mi folyik, ne spekuláljon. Mert ha megkérdezi őket nyíltan, biztosan elküldik a fenébe, azt mondják: minden rendben.
A lelkiismeret kellemetlen hideggel szúrta meg. Nem illik kihallgatni, főleg nem felvenni. De másrészt, az ő szülei, az ő családja. Joga van tudni, ha valami komoly történik.
Döntött: bekapcsolta a hangrögzítőt, közelebb tette a telefont a falhoz, és a fejétől a lábáig betakarta magát a takaró alá.
Reggel, mikor munkába készült, észrevette, hogy mind az apja, mind az anyja kialvatlannak tűntek. Reggelinél alig beszélgettek, csak formális frázisokat váltottak.
– Későn jöttél haza tegnap – jegyezte meg az anyja, miközben teát töltött. – Megint bent ragadtál?
– Igen, a projekttelVirág végül megértette, hogy a szülei nem titkolóztak előlük, hanem csak egy új álmot kerestek, és abban a pillanatban rájött, hogy néha a legváratlanabb utakon találjuk meg a boldogságot.
