Boglárka nem találta a helyét. Karján aludt a kicsi Zsófika, de ő még mindig nem tudott elmenni az ablaktól. Már egy órája nézett ki az udvarra. Pár órája szeretett férje, Attila, hazaért a munkából. Boglárka a konyhában volt, de ő még mindig nem ment be hozzá. Amikor végül kiment a szobába, látta, hogy épp a holmiját pakolja.
– Hová mész? – kérdezte zavartan.
– Elmegyek. Elhagyalak téged a szeretőmért.
– Attila, most viccelsz? Történt valami a munkahelyeden, és most üzleti útra kell menned?
– Nem érted? Elegem van belőled. Csak Zsófiról gondolkozol, engem meg észre se veszel, magadra sem figyelsz.
– Ne ordíts, felébreszted Zsófikát!
– Látod! Még mindig csak róla beszélsz. A férjed elmegy, te meg…
– Egy igazi férfi nem hagyja cserben a feleségét egy kisgyerekkel – mondta halkán Boglárka, és visszament a kislányához.
Ismerte a férje természetét. Ha most folytatja ezt a beszélgetést, óriási veszekedés lesz. Könnyek gyűltek a szemébe, de nem akarta, hogy lássa. Felszedte Zsófikát a kiságyból és kiment a konyhába. Oda Attila nem fog menni, onnan nincs mit elvinnie.
Az ablakból látta, ahogy beszáll a kocsijába és elhajt. Meg sem fordult, Boglárka viszont képtelen volt elmenni az ablaktól. Talán reménykedett, hogy bármelyik pillanatban visszatér, és Attila azt mondja, ez csak egy ostoba vicc volt. De semmi ilyen nem történt.
Egész éjjel nem tudott aludni. Senkinek nem tudott telefonálni, hogy elmesélje bánatát. Az édesanyja már rég nem érdeklődött iránta. Akkor örült, amikor a lánya férjhez ment, de utána szinte teljesen elfelejtette. Lászlóné, Boglárka anyja, úgy tűnt, mintha csak egy gyereke lenne, a fiatalabb fia. Voltak barátnői, de ők is kisgyerekes anyukák, mint ő. Most valószínűleg pihennek. És egyébként is, hogy tudnának neki segíteni?
Csak hajnalig aludt el. Megpróbálta felhívni Attilát, de letette a telefont, és válaszul egy SMS-t kapott, hogy többé ne zaklassa.
Ekkor Zsófika nyűgös lett, és Boglárka odament hozzá. Nem engedheti meg magának, hogy összeroppanj. Elment, hát legyen. Neki ott van a kislánya, akiről gondoskodnia kell. Most arra kell gondolnia, hogyan fog tovább élni.
Miután megnézte, mennyi pénz van a pénztárcájában és a kártyáján, rémület fogta el. Még ha meg is kéri a főbérlőt, hogy várjon öt napot a támogatás megérkezéséig, akkor sem lesz elég. És még ennivalóra is szükség lenne. Tudna otthoni munkát vállalni, de Attila elvitte a laptopját.
Még két hétig volt fizetett bérleti díja, hogy valamit kitaláljon. De gyorsan kellett cselekednie.
Amikor felhívta az összes ismerősét, rájött, hogy semmi sem fog sikerülni. Senki sem veszi fel őt munkára kisgyerekkel. Még a padlómosáshoz is kellene valaki, aki vigyáz Zsófikára egy-két órára. De senki sincs. A lakásváltás sem segítene. Amúgy is olcsó albérletben laktak. Az egyetlen lehetőség a szüleihez költözés volt. De ő későn vállalt családot, míg öccse korán megházasodott. Az anyjukkal éltek a családjával, ahol ikrek is voltak a háztartásban. Öt ember egy kétBoglárka mélyet lélegzett, összeszorította a kezét, és úgy döntött, hogy mégis hazamegy az anyjához, hiszen a kislánya jövője fontosabb, mint a büszkesége.
