Május 12.
Ma Zsófiával ültem a kávézóban, amikor a szeme közé vágott: “Bálint, teljesen elvesztetted az eszedet? Csilla csak kihasznál téged mint egy rongyot!” Magyaráztam, hogy végrehajtóként nehéz a beosztása, de Zsófia forrt a dühtől: “Harminchat éves vagy, meddig leszel tartalékrepülőtér?” Szilárdan felálltam, amikor Csilla azonnali találkát kért két órára a Gerlóczy étteremben. “Elég volt a kényelmeskedésből” – mondtam Zsófia szára meredten, és otthon a Margitszigetre néző ablakomnál, esővert embereket figyelve rájött
Holnaptól nem várva senki hívására a saját kisvárosom, Szentendrei utcáin sétálva tervezem felfedezni azt a szabadságot, amit évekig egy “kényelmes” szerepben feladtam.
Ne a szépség számítson, hanem a hasznosság!
