A gondolatok kavargottak Zsófia fejében, a féltékenység és a sértődés lángolva égett a szívében. Miért bántják így őt? Talán nem szerette a férjét? Talán rossz feleség volt vagy rossz anya a fiuknak?
De ami ezután történt, az minden határon túlment.
Zsófia biztos volt benne, hogy a sors hozta össze őt és Gergőt. És hogy tíz éve boldogan élnek házasságban, nem véletlen volt.
Ma jött haza egy rövid, kétnapos üzleti útról. Pár nappal ezelőtt a főnöke behívta, és azt mondta, csak ő tudja megoldani az egyik leányvállalat problémáját.
“Kb. három nap munka, nem több. Csomagolj, Zsófi, és ne is próbálj kifogást találni! Holnap indulj!” – mondta a kissé elszomorodott nőnek.
Zsófinak voltak tervei, és egy másik városba utazás nem fért bele. De a főnökkel nem vitatkozott. Nem hozta fel, hogy a cégnél általában csak a fiatalok utaznak üzleti útra. Pedig a főnök maga állította ezt az elvet. Ő már bőven letöltötte a maga részét, és most, harmincöt évesen, nyugodtabb, stabilabb életre számított.
“Gergő, elutazom néhány napra. Figyelj Balázsra, hogy a magántanárral tanuljon, különben is lustálkodik mostanában. És hogy rendesen egyen, ne chipseljen és kekszeljen, hanem a hűtőben lévő levest és húsgombócot!”
“Jó, figyelek, ne aggódj” – morgott a férje a telefonját bámulva, közömbösen.
“Ennyi? Egyáltalán nem zavar, hogy elmegyek? Na, legalább nézz már rám!”
“Úgyse mész el egy hónapra. Három nap, te magad mondtad. És mi, Balázzsal, túléljük nélküled.”
Ekkor Gergő végre felemelte a fejét, és mosolygott.
“Egyébként miért küldenek téged mégis? Azt hittem, már letelted a magad utazásait?” – csodálkozott.
“Tapasztalt szakember kell oda. Így mondta a főnök. Tapasztalt és határozott, kiállásos!” – válaszolta Zsófia, büszkén, tudván, hogy értékelik a munkáját.
Az úton elhatározta, hogy hamarabb végez, és előbb megy haza ebből a rideg, idegen városból. Akár egy nappal is. Ezt a napot otthon tölthette volna, csak magának.
A vonat már közelített a város széléhez. Zsófia jókedvű volt. Örömmel gondolt rá, hogy egy üres lakásba érkezik. Szabadságot érzett. Gergő dolgozott, Balázs iskolában volt, és ő magára marad.
Először egy illatos habfürdőt készít, majd arc- és kézápoló maszkot tesz fel. Akár el is szundíthat egy kicsit – ezt a luxust rég megvonva magától. Aztán hazaér Balázs, megfőzi neki a vacsorát, segít a leckében. Már rég nem foglalkozott vele rendesen, mindig a munka. Még a szülés utáni szabadság alatt sem pihent – visszament dolgozni, és a tíz hónapos Balázst a nyugdíjas nagynénjére bízta.
Hogy korábban jön, azt nem szólt a férjének – talán elfelejtette, talán szándékosan. Most már mindegy. Legyen meglepetés. Este hazaér Gergő, és ott találja kedves feleségét, friss vacsorát, a leckét megírtanak Balázzsal. Micsoda áldás!
Az emlékektől meghatódva, ahogy találkoztak és hirtelen összeházasodtak Gergővel, Zsófia megállt egy boltban, ahol vett egy üveg száraz bort és Gergő kedvenc süteményét. Legyen ma romantikus este. Nagyon vágyott rá. Mostanában kissé eltávolodtak egymástól – ő a munkában, otthon a teendők, Gergő meg állandóan a telefonját nyomkodja, alig beszélgetnek. Mintha idegenek lennének!
Ahogy kinyitotta a lakás ajtaját, nem azonnal vette észre, hogy valaki van benne. Csak amikor felkapcsolta a hallban a villanyt, és meglátta az idegen női csizmát, majd a könnyű, világos kabátot a szekrényben. A kabátból édes, nyomasztó parfüm áradt, ami olyan erős volt, hogy Zsófiát hányinger fogta el.
Vagy nem is a parfüm miatt lett rosszul, hanem mert felismerte: valami nagyon kellemetlen vár rá. A fürdő, a maszkok, a kellemes családi este borral és finom vacsorával – ebből most semmi sem lesz. Talán már a család sincs meg. Mert az árulást nem fogja megbocsátani. Egyszerűen képtelen lenne rá.
Összeszedte magát. Nem akar szánalmas és nevetséges lenni a férje és a betolakodó nő szeme előtt, aki a házába merészkedett más férjével szórakozni. És aki a boldogságát akarja tönkretenni.
Nevetést és halk beszélgetést hallott a hálószobából. Közben keresett valamit, amivel egy csapásra elintézheti a szerelmes párt.
“Istenem, hogy juthattam el idáig? Miért nem vettem észre, hogy Gergő ennyire eltávolodott, és más nőt fogadott be? És ehhez még az ágyunkba is bevitte!”
Zsófia halkan motyogott magában, próbálva megnyugodni. Tudta, hogy heves természetű, és félt, hogy valakit megöl ebben a pillanatban. Az pedig börtön. Muszáj uralkodnia magán.
Mikor már nem tudta tovább visszatartani az érzelmeit, a hálószoba felé indult, melynek ajtaja most csukva volt.
Útközben beleakadt a lámpa hosszú kábelébe, ami ki volt tolva a szoba közepéig, az asztal mellé. Nyilván a szerelmespár először ivott és falatozott, mielőtt a szenvedélyesebb részen kezdtek volna. Az asztalon pezsgős üveg és gyümölcsök álltak.
A zuhanó lámpa zajára kinyílt az ajtó, és egy lepedőbe burkolózott nő állt Zsófia elé…
“Dóra?” – döbbent meg. “Te? Istenem! Hát ezért ismerős volt ez a rettenetes parfüm illata!” – nevetett hisztérikusan, felismerve riválisában egykori jó barátnőjét. “Hogy tehetted ezt? Mérges kígyó!”
“ZsófiDóra bánatosan lehajtotta fejét, miközben Gergő zavartan állt a háta mögött, és Zsófia abban a pillanatban tudta, hogy ha megbocsát, akkor sem lesz már soha olyan, mint régen.
