A férj hazahozta a másikat
Zsófia kritikusan végigmérte magát a tükörben… A fehér ruhát, amit gombokért vett sietve az akcióban, túlságosan egyszerűnek tűnt. A csipkék, amit annyira gondosan válogatott, de mégsem nézett utána rendesen, most olcsó hatást keltettek.
“Mindegy – gondolta –, csak Lászlonak tetszen.” Sóhajtott. Ebben a ruhában megy férjhez. László… Ő volt az álma, a szerelem első látásra. Bár, ha őszinte akar lenni, a fehér lovú herceget nem igazán megtestesítette. Inkább olyan volt, mint egy… bátros viking, bozontos szőke hajjal, széles vállakkal és ravasz, kékék szemekkel.
Zsófia tudta, hitt benne, hogy így érkezik majd a szerelem. Hirtelen. Első pillantásra. Mint a mesékben. Kevesebbet nem fogad el.
A telefon csörgése visszahozta a valóságba. Természetesen anya hívja, aki ismét próbálja lebeszélni az esküvőről.
– Zsófi, édesem, hallgass már rám, hallgass azokra, akik többet éltek már! – anya már heteket sírt, – Milyen esküvő egy hónap ismeretség után? Egyáltalán nem ismeritek egymást!
Meddig kell ugyanazt mondani?
– Az igaz szerelemhez ennyi is elég – álmodozott Zsófia, – Már ezerszer elmagyaráztam. Ez szerelem első látásra! Mint a filmekben!
– A filmekben, Zsófi, meséket mutatnak! – válaszolt anya, – A mesékben meg mindig azt írják, hogy “és boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Aztán függöny! De semmi sincs arról, mi jön a “boldogan éltek” után! A valóságban a hétköznapok jönnek, a munka, a számlák, a gyerekek… Tudod egyáltalán, hol dolgozik? Mi a terve a jövőre?
Zsófia nem tudta, mit válaszoljon. Ő és László sosem beszéltek ilyenekről. Az egész kapcsolatuk a rajongó szerelmes vallomásokból állt.
– Dolgozik… valami logisztikáról beszélt egyszer – kerülte a választ, mert anya tuti utánanézne.
Hol dolgozik, hol dolgozik… Jó, hogy nem kérdezte, milyen hobbit űz. Mert azt még kevésbé tudta. Főleg sörözések a barátaival és egész éjszakai számítógépes játékok. De vajon számít ez, ha majd’ szakad a szíve a szerelemtől?
A telefont apa vette át.
– Zsófia, mit vársz egy embertől, akit alig ismersz? Azt sem tudod, hol dolgozik!
– De nagyi és nagyapa ugyanígy kezdte, és ők még kevesebb ideig jártak! Amint megismerkedtek, rohantak a házasságkötésre.
– Nem mindegyik házasság ugyanolyan. Az, hogy náluk összejött, egy a millióból – tette hozzá apa, – Tiszta szerencse.
– És nekem is szerencsém lesz.
– Zsófia!
– Bocs, mennem kell. Megérkezett László. – Zsófia gyorsan letette a telefont, nehogy újabb érveket halljon.
László a boltból érkezett, a megvásárolt sötétfékLászló a boltból érkezett, a megvásárolt sötétkék öltönyében, ami kicsit gyűrött volt és nyilvánvalóan nem méretére szabott, a zakó a vállán lógott, a nadrág pedig csúnyán összegyűrődött a cipőjén, kezében egy mezei margaréta csokort tartott, amit valószínűleg az úton szedett össze, de Zsófinak mégis a legszebb virágoknak tűntek.
