**Naplóbejegyzés**
Az asszony már a bőrönddel állt az ajtóban: „Anyád egy hónapra elutazik? Akkor én is hazamegyek anyámhoz.”
Ilonának volt egy terve. Egyszerű, mint egy gyermeki álom: nyaralás a férjével a tóparton. Viktor megígérte – idén biztosan elmennek. A jegyek megvásárolva, a szállás foglalva, a bőröndök majdnem pakolva…
„Ilonka, sajnálom” – Viktor a telefonját bámulta, fel sem emelte a fejét. – „Hirtelen munkaügy jött közbe. Minden tervet le kell mondanunk.”
Szúrt a szívében. De nem a meglepetéstől – hanem a megszokott csalódástól. A házasság évei alatt Ilona megtanulta: Vilmos tervei mindig fontosabbak az övéinél.
„Semmi baj” – nyelte le a sértődöttséget. – „Akkor legalább itthon pihenek. Olvasok egy könyvet, kinn üldögélek az erkélyen.”
Évek óta először – csend volt a házban! Nyugodtan ihatta a kávéját, olvashatta a kedvenc krimijét, nézhette az esti naplementét az erkélyről. A végzet mintha egy ajándékot adott volna neki.
De a végzet, úgy tűnik, kedvelte a fekete humort.
„Anyu telefonált” – Viktor mosolygott. – „Lemondta a gyógyfürdős nyaralást. Minek költekezzen, ha te itthon vagy és ráérsz? Így velem is több időt tölthet.”
Borbála néni. Vas akaratú asszony, aki úgy gondolta, az egész világ az ő szolgálatában áll.
„Egy hónapra?” – Ilona hangja megremegtett.
„Igen! Nem lenne jó így?” – Viktor örömmel mosolygott, mint egy gyerek, aki jégkrémet kapott.
És Ilona hirtelen látta a nyaralását: napok a konyhában, a végtelen „hozd ide, add oda”, a vőlegény anyja parancsoló hangja, és hogy a saját otthonában semmilyen véleménye nem lehet.
„Persze, nagyszerű” – bólintott.
Három nap múlva Borbála néni úgy vonult be a lakásba, mint egy harckocsi egy megszállt városba.
„Ilonka, mi van itt, a cukor nem abban a dobozban van?” – ez volt az első mondata a „szervusz” után.
„Anya, gyere be, ülj le” – Viktor ide-oda futkosott.
Ilona pedig rájött: a nyaralása egy hónapos pincérhétművé változik.
„Főzöl borsólevest?” – Borbála néni úgy telepedett le a fotelban, mint egy trónon. – „Csak ne legyen túl sós. A húst meg jól főzd meg.”
Ilona hallgatva bement a konyhába.
**Új szabályok**
Borbála néni úgy rendezkedett be, mint egy hadvezér a meghódított területen. Az első nap estéjére már világossá vált: Ilona nyaralása törölve.
„Ilonka, hol vannak itt a rendes fazekak?” – a vőlegény anyja turkált a szekrényben. – „Ezek itt túl kicsik. Amúgy is, miért nem abc-sorrendben vannak a fűszerek?”
Ilona némaIlona csendben átpakolta a fűszereket, miközben azon töprengett, hogy végre fellélegzik, amikor egyszer csak felnézett, és mosolyogva bólintott a tükörben lévő önmagának, mert rájött: neki is jár a szabadság.
