Kilélegzés
Tegnap Katalin betöltötte a 47. életévét. Két évvel ezelőtt az élete összetört. Hihetetlen, hogy egy közhely ennyire pontosan megfogalmazta, ami vele történt.
Katalin ruhát talált néhány nappal a születésnapja előtt. Felhívta anyukáját, és elmesélte, hogy kék ruhát vett. Anyja azonnal megkérte, hogy vegye fel. Amikor felvette, anyja odáig volt. “Benne olyan vagy, mint egy bábu. De milyen kék ez? Ez türkiz!” Furcsa generáció. Talán azért, mert ők varrónőkhöz jártak, stílusokat vitattak meg, anyagokat választottak. Akkoriban minden ruha esemény volt.
Szóval, a türkizszínű ruha, miután rájött, hogy nem “valami kék”, csak arra várt, hogy viseljék.
A születésnapjára Katalin meghívta a kevés rokonát és barátját. Az étteremben egy kuckós kis terem végén készítettek nekik asztalt.
Zsanett, az unokatestvére, tíz percig mondott poharat. Elmesélte, hogy tizenhat évesen leitták magukat, és taxit kerestek. Nem tudták, hogyan ragozzák a “templom” szót, és ötször is elismételték a sofőrnek: “Nem érti? A templomnál lakunk! A Templomnál! Kakucs! Menjen a központba, ott megmutatjuk!” Azt javasolta, igyanak annyit, hogy ne emlékezzenek az címre. De a romantikus lendületét elvette tőlük, amikor emlékeztették, hogy mindannyian ugyanabban a szállodában szálltak meg, ahol az étterem is volt. “Maradéktalanul eltűnt a romantika,” nevetett Zsanett. A férje pedig hozzátette: “Már nem mászkálunk be az ablakon a szeretett nőkhöz! De csak azért, mert szúnyogháló van az ablakon. Különben még mindig mászkálnánk. Főleg én.” “Persze. Nektek egy szintes a házatok,” kacagott Katalin. Mindenki nevetett.
Aztán Szabolcs, a másik unokatestvére férje, emelt poharat. Szabolcs felidézettek egy kirándulást Siófokra, száz éve. Eleinte mindenki nyert, aztán mindent elvertek az utolsó fillérig. Amikor kijöttek a kaszinóból, Katalin azt mondta: “Nélkülem mit csináltatok volna? Elrejtettem egy ötöst pálinkára és rágcsára.” És mentek a szállóba, ittak az ötösön, majd sétáltak a parton és énekelték a “Repülj madár, repülj”-et. “Iszunk hát a csodálatos nőre, aki megmentett minket a pálinka nélküli haláltól!” Anyja férje, István Géza, megbánta, hogy nincs mérleg az étteremben, és nem lehetKatalin végre mélyen, fél évszázados nyugalommal kilélegzett, és tudta, hogy most kezdődik valami igazán szép.
