**„Mit értesz te a főzéshez?”** – vágta oda élesen Borbála, kitépve menye, Lili kezéből a fazekat. – „A darakását főzni művészet!”
Lili a saját konyhájában állt, és nem hitte a szemének. Három napja költözött hozzájuk az anyósa „felújítás alatt”, de már sikerült fejre állítania az életüket.
– Borbála néni – mondta halkan Lili –, ez az én konyhám. Én döntöm el, mit főzök.
– A tiéd? – vágott vissza gúnyosan az anyós. – Ki vette ezt a lakást? Az én fiam! Tehát én is ugyanúgy úrnő vagyok itt, mint te!
Ebben a pillanatban valami elszakadt Liliben.
Negyvenkét évesen megszokta, hogy enged. Az óvodai munka megtanította a türelemre. De ami a házában történt, az minden határt átlepett.
Borbála vasárnap érkezett meg három hatalmas táskával.
– Muszáj lesz nállatok laknom egy-két hétig – jelentette ki vidáman.
István, Lili férje, mint mindig, ha az anyjáról volt szó, nyúlánk ronggyá változott.
– Persze, anyu, rakjad magad elé.
És elkezdődött. Borbála újramosta a szennyest, átrendezte a bútorokat, kidobta a növények felét – „porfogók”. Másnap a konyhába fogott, és „fura” fűszereket küldött a kukába. István hallgatott.
– Hagyd már, tűrj egy kicsit – mondta a feleségének. – Ő az én anyám. Több tapasztalata van.
Ebben a pillanatban Lili rájött – senkire nem számíthat.
Aztán reggel történt az, ami betette a kaput. Lilit füstszag ébresztette. Kirohant a konyhába, és látta, hogy a tűzhelyen füstölög a fazék, Borbála pedig az ablaknál telefonál.
– Borbála néni! Valami ég!
– Jaj, ne csodálkozz már – intett le az anyós.
Lili maga rohant a tűzhelyhez. A fazék menthetetlenül megégett.
– Ez a kedvenc fazékom volt!
– Na és? Legalább igazi, ropogósra sült lett a kása!
Ekkor belépett a konyhába István.
– Mi történik itt?
– A feleséged kiabál egy fazék miatt – panaszkodott Borbála.
– Lili – mondta fáradtan István –, ne reagálj így. Anyu nekünk akar jót.
Akkor valami összetört Liliben. A férjére, az anyósára, az égett fazékra nézett.
– Tudjátok mit – mondta halkan, de kristálytiszta hangon –, elég volt. Borbála néni, ha itt ön a úrnő, akkor főzzön, takarítson és mosson maga. Én elmegyek boltba.
– Te mit csinálsz? – kérdezte zavartan István.
– Azt, amit három napja kellett volna. Megvédem az otthonomat. Ön, Borbála néni, maradhat. De az én szabályaim szerint. Ez az én házam, és itt a úrnő ÉN vagyok.
– HogyBorbála hirtelen elsápadt, szemei kitágultak, mintha csak most látná igazán Lili szemébe a harag és a tiszteletet, ami végre az otthonuk egészét betöltötte.
